Szent Márton története

csütörtök, november 08, 2012

"Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." - tartja a mondás.
 A Márton napi készülődés azonban nemcsak a néphagyományok felelevenítéséről szólhat. Márton legendájának elmesélése nagyon jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a jószívűség, a segítőkészség és adni tudás fontosságára. 
 Az itt következő, Szent Mártonról szóló történetet úgy próbáltam meg megfogalmazni, hogy a kis ovisok is megértsék és úgy hallgathassák, mint egy mesét.
 


Valamikor réges régen élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Márton. Márton édesapja katona volt. Amikor a kisfiú nagyobbacska lett, ő is szeretett volna katona lenni és jelentkezett a római hadseregbe. Sisakban, páncélban, lóháton ülve kardozott bátran a csatákban. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai megszerették őt. 

Egy napon egy város felé lovagoltak és az út szélén egyszer csak megláttak egy koldust. Hideg volt, de a szegény kolduson alig volt valami ruha, reszketett, fázott, amikor megszólította Mártont:
- Segíts rajtam, megvesz az Isten hidege!
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette.
Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak.  

Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban. 


De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle, de ezután is ugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte. Nagyon sokat segített a szegényeknek és az emberek egész életében nagyon szerették őt.

Amikor meggyújtjuk majd a Márton napi lámpásunkban a gyertyát, gondoljatok Ti is arra, amikor valakinek segítettetek, valami jót cselekedtetek. 

Ezután sorban elmondhatja mindenki, milyen jótettet hajtott már végre, miben segített apukájának, anyukájának, nagyszüleinek, vagy éppen az óvónéninek,  ovistársának.




 A mese után pedig itt egy-két színezhető mandala, hogy a gyerekek még sokáig emlékezzenek a történetre (a www.kidsweb.de oldalról).









You Might Also Like

0 megjegyzés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Popular Posts

Like us on Facebook

Flickr Images