Alkossunk együtt - téli képet!
hétfő, január 14, 2013
A gyerekek általában szeretnek rajzolgatni, festegetni - főleg, ha nincs számukra előírva, hogy mit kell ábrázolnia az elkészült műnek . A fiúk között akadnak, akik nem szívesen fognak ceruzát a kezükbe, de gyurmázni, vágni, ragasztgatni, barkácsolni biztosan ők is szeretnek. Ezek a tevékenységek mind-mind alkalmasak arra, hogy fejlesszék az ujjaik finommozgását, amire majd később az írás során (és még később az aprólékos szerelés, alktarészek összerakása során) is szükségük lesz. A gyerekek számára azért is fontosak a vizuális tevékenységek, mert ők így tudják legjobban kifejezni érzelmeiket, gondolataikat az őket ért eseményekről, az őket körülvevő világról. Szókincsük, mondatalkotásuk még nem elég fejlett ahhoz, hogy olyan sokszínűen és részletesen bemutassák azt, ami a fejecskéjükben van, mint az alkotásaik által. Ezért jó, ha néha otthon is alkalmat teremtünk rá, hogy valamilyen módon alkothassanak.Az óvodai ábrázoló tevékenységek során is kapcsolódunk az adott évszakhoz, ezért mostanában sok havas, hóemberes fehér téli tájat alkotunk. Fontos, hogy a gyerekek sokféle technikát, anyagot megismerjenek, így biztosan találnak majd nekik tetszőt, amihez többször is szívesen nyúlnak. A festésnek egyik nem annyira megszokott módja a festék fröcskölés, amelyhez egy régebbi fogkefét használhatunk.
 |
| A gyerekek is kivághatnak házikó formákat, amit körül tudnak spriccelni a fehér festékkel. Rögzítsük a sablont gyurmaragasztóval, hogy ne mozduljon el munka közben. Ha van rá lehetőségünk, lamináljuk is le a sablont, így nem fog elázni és később is felhasználhatjuk! |
| animáció forrása: blog.xfree.hu |
A sűrű temperafestéket fel kell higítani egy kicsit vízzel - azért ne legyen folyós - és a fogkefét belemártani. Ha bal kézbe fogjuk a fogkefét, akkor a jobb kezünk mutatóujját végig kell húzni a sörtéken úgy, hogy a festék spricceljen - lehetőleg a papírra! Érdemes először magát a technikát kipróbálni egy sötétebb papíron, aztán lehet sablont is kivágni és azt körülspriccelni.
Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy bőven jusson a hópelyhekből a sablon köré, különben nem fog látszódni a minta. Akinek nehezen megy ez a módszer, az körülfestheti a sablont úgy is, hogy a fehér festékbe mártott ecsettel sűrűn pöttyözget, így alakítva ki a hóesést.
Kicsik egyszerűen az ujjukkal is festhetnek hópelyheket, a hóembert pedig könnyen nyomdázhatják krumplinyomdával - ehhez három különböző nagyságú nyomdát kell kivágnunk (kisebb-nagyobb-legnagyobb; már matekozunk is közben).
Nem baj, ha a pöttyök összefolynak, vagy a kész mű nem "szép" a felnőtt szem számára - nem is ez a fontos. A lényeg az, hogy a gyerkőc jól érezze magát az alkotás folyamata közben - ha ez rendszeresen így van, akkor bátran fog később is a ceruzáért-ecsetért nyúlni, ha örömét, vagy éppen bánatát szeretné kifejezni.
 |
| Ha csak fehér rajzlap van otthon, akkor előszőr érdemes hátteret festeni. Száradás után erre kerülhet a havas téli kép. |
 |
Ha szívesen fog ollót a kezébe a kisgyerek, biztassuk arra, hogy próbáljon többféle formát kivágni. Nem baj, ha először még túl "sarkos" a kör, előbb-utóbb sikerülni fog. A ragasztott képet kiegészítheti zsírkrétával, vagy akár festéssel is. Akik még bizonytalanok az olló használatban, vághatnak kis szabálytalan darabkákat a papírból és azt ragasztgathatják fel az előre megrajzolt kör formákra. A legkisebbeket sem kell kizárni az alkkotásból, ők is sikerélményhez juthatnak, ha kis darabokat tépkednek a papírból és abból készítik el a hóembert. |
 |
Ez a hóember fonalak felragasztásával készült. Itt érdemes a kör formát előre megrajzolni és beragasztózni, aztán csak darabolni és ragasztgatni kell a fonalat.  |
0 megjegyzés