Muszáj aludni az oviban?
csütörtök, november 15, 2012
Ezt a kérdést sokszor teszik fel manapság az újonnan oviba érkező kisgyermekek szülei. Egyre többen tapasztaljuk mi óvónénik is, hogy a gyerekek valahogyan leszoknak a délutáni alvásról, mire oviba kerülnek.
Igazából mi sem értjük ennek az okát, hiszen a gyerekekkel foglalkozó szakemberek mind egyöntetűen állítják, hogy a kicsi gyerekeknek még szükségük van a délutáni pihenésre fejlődésük érdekében. Az ő kis idegrendszerük még nem képes szünet nélkül működni egész álló nap, így be kell iktatni napközben is egy-egy pihenőt a számukra.
De vajon mi történik az oviban a nem alvós gyerkőcökkel?
Először is azzal kell tisztában lennünk, hogy mennyi az ovis gyerekek alvásigénye. Ha órákban szeretnénk kifejezni, akkor körülbelül 12-13 óra. De egy másik (nekem jobban tetsző) megfogalmazás szerint akkor alszik eleget a kisgyermek, ha reggel magától, kipihenten ébred fel, illetve délután nyűgösség, látható fáradtság nélkül képes a napi tevékenységét zavartalanul folytatni. Ez a "szabály" azért is életszerűbb, mert a gyerekek (mint minden másban, e tekintetben is) sokfélék, így alvásigényüket sem lehet órákban pontosan meghatározni.
Az óvodai évek alatt a gyerekek életkorának előrehaladtával természetesen folyamatosan csökken az alvásigény, tehát egy nagycsoportos általában már kevesebb nappali alvással is beéri, mint egy 3 éves. Ezt a tényt azonban nagyon sok más dolog is befolyásolhatja. Például
- Előző este időben lefeküdt-e? Sokkal pihentetőbb ugyanis a gyerekek számára az alvás, ha nekik megfelelő időpontban kerülnek ágyba, nem csak akkor, amikor már "túlpörögtek", esetleg az esti film felzaklató képsorai után.
- Éjszaka nyugodtan tudott-e pihenni, vagy volt valamilyen zavaró körülmény. Például egy pár hónapos kistesó, aki gyakran felsír éjszaka, esetleg éjszakai bepisilés, netán nátha, köhögés nehezítették a nyugodt alvást.
- Reggel magától ébredt-e fel, vagy úgy ébresztették a szülők, hogy ők is beérjenek a munkahelyükre?
Ha ezeket a lehetőségeket is végiggondoljuk, könnyű belátni, hogy mindig akadhat a csoportban olyan gyerek, aki kipihenve érkezik és délután sem fárad el túlságosan (főleg, ha nagycsoportos), illetve olyan, akinek már az ebédnél az asztalra koppan a feje a fáradtságtól.
Délutáni pihenőidőt tehát mindenképpen szükséges beiktatni a napirendbe az óvodában. Hogyan is történik mindez a gyakorlatban?
"Hol a helyem?"
Ebéd után fogat mosunk, aztán mindenki keresheti is a saját ágyikóját. Nálunk naponta ki- és be kell pakolni az ágyakat, így mindig izgalmas esemény megtudni, aznap éppen ki - ki mellett fog aludni. Ha valaki először alszik az oviban, aznap biztosan olyan kisgyermek mellé kerülhet, akit ő választ ki, vagy akivel nagyon jóban van.
"Milyen az én saját ágyikóm?"
Sokat jelent az új kicsiknek, ha olyan ágyneműje van, amit ő választott ki, lehet ez egy régebbi, "ezer éves", de számára jól ismert takaró és párna is, vagy éppen egy teljesen új, kedvenc mesehőssel díszített ágynemű, amit éppen erre a különleges első alkalomra választottak anyával.
"Nem vagyok egyedül"
Természetesen jöhet az alváshoz a kedvenc otthoni plüssállat, baba, takaró, pelus, kinek mije van - sőt eleinte még a cumitól sem kell megválni! A lényeg, hogy a kis ovis biztonságban érezze magát az új környezetben.
Mese-mese-meskete...
Az alvásban a legjobb dolog a mese! - szokták mondani az ovisok. Ez így is van, hiszen a kedvenc mese ígéretével még a legrakoncátlanabb gyerekeket is lefekvésre lehet bírni. A másik nagyon jó lefekvésre buzdító módszer a dicséret. "Nézzétek, Gergő milyen ügyes, már be is takarózott!" "Zoli ma nagyon ügyesen levetkőztél egyedül!" -mondom gyakran és nem is marad el a hatás: a többiek is igyekeznek utánozni őket a dicséret reményében. Volt már olyan alkalom is, hogy becsuktam a szememet és mire húszig elszámoltam, mindenki az ágyba került.
"Mesélj még egyet!"
Általában három mesét szoktunk mondani. Vegyes csoport esetén először a kicsiknek, aztán a középsősöknek, végül a leghosszabbat a nagyoknak. Talán néhány anyukának hihetetlen, de sok gyerek van, akiket már mese közben elnyom az álom. Az a tapasztalatom, hogy az otthon nem alvó gyerekek az óvodában bizony elfáradnak (nemcsak testileg, hanem szellemileg is) annyira, hogy az utolsó mese végére már leragad a szemük.A közösségi lét ugyanis fárasztó - gondoljunk csak bele, amikor sok fős családi összejövetelen vagyunk,ahol mindenki egyszerre beszél, hangoskodik, pár óra múltán már mi is vágynánk egy kis nyugalomra.
"Mellém ülsz?"
Ez a kérdés még a nagyoktól is elhangzik nap, mint nap, hiszen tudják, ha nem tudnak elaludni, az óvónénik egy kis nyugtató simogatással próbálnak segíteni az elalvásban. Sokszor énekelünk altatódalt, vagy elmondunk egy-egy verset, amit hallgatva megnyugszanak, ellazulnak. Előbb-utóbb mindenki elálmosodik, csak ki kell várni! Csak egy-két kisgyerek van, akik tényleg sosem alszanak el.
Mi legyen a nem alvókkal?
Mire eddig eljutunk, a három évesek közül szinte mindenki képes elaludni. A nagyobbaknál vannak olyan gyerekek akik elalszanak ugyan, de egy kicsit több idő szükséges nekik ehhez, illetve vannak olyanok, akik nem szoktak elaludni. Az ideális megoldás az lenne, ha ezeket a sosem alvó gyerekeket - miután a későn alvók is már elaludtak - át lehetne kísérni egy másik helyiségbe, ahol nyugodtan csendben játszhatnának, természetesen felügyelet mellett. Sajnos erre egészen egyszerűen nincsen lehetőség. Nincs másik helyiség, és nincs egy másik személy sem, aki felügyelne rájuk. Az pedig sajnos nem működik, hogy ugyanabban a csoportszobában játsszanak, ahol a többiek alszanak, mert életkoruknál fogva sem képesek rá, hogy tekintettel legyenek alvó társaikra és megpróbáljanak csendben autózni, építeni, főzőcskézni. Lássuk be, ez a játék természetéből adódóan lehetetlen is.
Így hát köztes megoldásokat kell kitalálnunk, például ilyeneket:
- Tudom, kik azok, akik biztosan nem fognak elaludni, az ő ágyukat egymás mellé teszem és - miután a többiek már alszanak - csendben beszélgethetnek, kis állataikkal játszhatnak.Persze ez sem mindig válik be, mert egy idő után néha elkezdenek hangosabban is nevetgélni, amivel viszont az alvók pihenését zavarják.
- Amikor már nehézkes nekik az ágyban maradás mesekönyvet szoktam nekik adni, amit tudnak csendben is nézegetni. Van olyan kislány aki rajzolgatni is tud az asztalnál anélkül, hogy felébresztené a társait.
- Van olyan kisgyerek, akinél az válik be, hogy mellé ülök, mert addig szép nyugodtan pihen, néha még a szemét is becsukja, de amint felkelek mellőle, felugrik, mint a keljfeljancsi.
Szerintem ennek több oka lehet.
- Az oviban első perctől kezdve ezt látja, ott számára a délutáni alvás természetes dologgá , a napirend részévé válik.
- Ha minden családtag otthon van, esetleg nagyobb testvérek is, akik már nem alszanak, valószínűleg nem akar majd ő sem lefeküdni, nehogy kimaradjon a családi együttlétből. Beszéljétek meg vele, hogy most mindenki pihenni, olvasni fog egy kicsit, esetleg dőljetek le együtt mesekönyvet nézegetni, hátha könnyebben elálmosodik.
- Fontosnak tartom a nyugodt körülmények megteremtését, a rutinszerűen ismétlődő egymás utáni cselekedetek sorrendjét, amik előkészítik az alvást, nap mint nap, ugyanúgy: fogmosás, levetkőzés, ágyba bújás, maci átölelés, mesehallgatás, simogatás, éneklés...stb.
- Ne várd el a kisgyerektől, hogy egyedül bemenjen a szobájába és elaludjon. Szánj rá egy kis időt és alakítsátok ki együtt a megfelelő rituálét, segíts neki az ellazulásban, megnyugvásban.
- Sose akard bekapcsold TV előtt elaltatni, várva, hogy a képeket nézve majd elálmosodik! Ezzel csak nyugtalanságot okozol neki, nem pihentető alvást.
- Ne aggódj az ovis alvás miatt! Hidd el, a legtöbb kisóvodás úgy kidől az első napokban, hogy szó nélkül el fog aludni ebéd után. Aztán napról napra egyre jobban megszokja a napirendet és a későbbiekben még az is lehet, hogy otthon is el fog aludni délután - mert ezt szokta meg.
0 megjegyzés