A mi ovinkban húsvét előtt mindig tartunk egy szülőkkel közös tojásfestő délelőttöt. Amíg erre készülünk sok-sok ötletet keresgélünk, mert szeretnénk minden évben más technikákkal megismertetni az anyukákat, apukákat. Most a legújabb felfedezésünk a tojáshéj mozaikkal díszített tojás, amit feltétlenül ki szeretnénk próbálni. Úgy tervezzük, hogy készítünk még tojást szalvétatechnikával, valamint különböző színes szalagokkal díszítve és természetesen nem maradhat el a hagyományos levélke-rátétes, harisnyába kötözött festett tojás sem. A tojásfestésen kívül készülünk még egyéb barkácsolással, például barikás képpel, amit vattadarabokkal lehet díszítgetni, meg pomponból készült kiscsibével. Remélem sikerül majd sokat fotóznom a nagy munka közben (ez nem mindig egyszerű), de addig is nézegessetek pár kedvcsináló képet!
A versek, mondókák mondogatása nemcsak örömforrás a gyerekek számára. Általa fejlődik ritmusérzékük, gyarapodik szókincsük, észrevétlenül elsajátítják a helyes hangképzést, a mondatalkotást. Óvodáskorban sok-sok ismeretet is közölhetünk a versek által. A húsvéti versekben szerepelnek például állatok, a tavasz jellemzői, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások. Ezek mind-mind beépülnek a gyerekek tudatába, észrevétlenül tanulnak, fejlődnek, miközben jókedvűen verselnek, játszanak - mondjuk egy nyuszibábbal.

Manapság már nem nagyon küldünk képeslapot, üdvözlőlapot egymásnak. Az oviban viszont azt tapasztalom, hogy a gyerekek nagyon szívesen foglalatoskodnak ilyesmivel. Szeretnek vágni, ragasztani, festeni, rajzolni főleg akkor, ha mindenki megvalósíthatja az alkotás során a saját ötleteit. Az üdvözlőlap készítés pedig ilyen tevékenység: biztos, hogy nem lesz közte két egyforma. Ha pedig végignézzük az elkészült műveket, már felismerjük a jellegzetes motívumokat, amik csak arra a bizonyos kisgyermekre jellemzőek. A megrajzolt formák, a színek használata, az ismétlődő motívumok mind-mind a gyerekek jellegzetes kézjegyei, ami azt üzeni: "Ez én vagyok!" Húsvét előtt érdemes egy délután leülni és alkotni valami szépet, amit aztán közösen postára adhatunk és elküldhetünk mondjuk a nagymamának. Neki biztosan ez lesz a legszebb húsvéti ajándék!
Március 15 eszméjét az óvodásoknak még nem igazán tudjuk megmagyarázni, a nemzeti identitásuk megalapozása érdekében azonban fontos, hogy az ő tudásszintjüknek megfelelően foglalkozzunk ezzel a fontos ünnepel az oviban is. A kisgyermekek még nem tudják értelmezni az olyan fogalmakat, mint "forradalom", "szabadság", vagy ez utóbbiról az jut eszükbe, amikor apa, vagy anya nem dolgozik. Az ünnep lényegét viszont megéreztethetjük velük úgy, hogy beszélgetünk arról, melyik országban is élünk, miről ismerjük ezt fel (zászló, magyar nyelv, címer). Biztosan tudnak majd más országokat is említeni, akkor megbeszélhetjük, hogy nekik más a zászlójuk, sőt más nyelven is beszélnek. Megkérdezhetjük, vajon tudnak-e valamit arról, miért tűznek kokárdát az emberek ezekben napokban a ruhájukra? Egyáltalán mi is az a kokárda? Elmesélhetjük, hogy ezen az ünnepen azokra a bátor katonákra emlékezünk, akik a mi hazánkért harcoltak. Képeskönyvekben megnézhetjük, milyen ruhájuk, felszerelésük volt a huszároknak, sőt mi magunk is készíthetünk kis huszárfigurát.
Kokárdás kép forrása: | Fhttp://hbmk-ws1.hbmk.hu/fotok/2010/album/kokarda/index.html |
Hamarosan itt van az iskolai jelentkezések, beiratkozások ideje. A nagycsoportos gyerekek szülei - úgy tapasztalom - egyre jobban szoronganak, izgulnak a rájuk és a gyerekekre váró nagy változás miatt. Ezek a félelmek sokszor abból adódnak, hogy nem tudják, melyik iskolát, melyik tanítónénit válasszák, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének. Kisebb községben, faluban egyszerűbb a dolog, hiszen ahol egy iskola van, ott nem is kell ezen gondolkodni. Ráadásul ahol mindenki ismeri egymást, ott a tanító néni sem idegen a gyerekek számára. Iskolába lépés idején a legfontosabb, hogy (ugyanúgy, mint az óvodakezdésnél) mi szülők is inkább örömmel, kíváncsisággal várjuk az iskolakezdést! Ha a gyerekünk azt látja rajtunk, hogy szorongunk, félünk a változástól, akkor valószínűleg ő is így fog viselkedni. Megnyugtatásul játsszunk néha iskolásdit! Legyünk mi a tanító néni és rajzoljunk egy füzetbe vonalakat, karikákat, amiket megpróbálhat folytatni. Ha igyekszik, odafigyel, dicsérjük meg, még akkor is ha dülöngélnek a vonalak, vagy a karikák inkább tojásra hasonlítanak! Matematika óra gyanánt pedig megoldhatjuk az alábbi feladatlapokat. Aztán a tornaóráról se feledkezzünk el: irány ki az udvarra kergetőzni, biciklizni!
Itt is találsz még nyomtatható feladatlapokat!
Az óvodás évek alatt egyre inkább tudatosodik a gyerekekben, hogy léteznek fiúk és léteznek lányok, akik sok dologban ugyanolyanok, néhány tulajdonságban mégis különböznek egymástól. Leginkább a külső tulajdonságokban megmutatkozó sajátosságok azok, amit ők észrevesznek egymáson: a lányoknak gyakran hosszú a haja, amit csatokkal, hajpántokkal, hajgumikkal díszítenek, néha még be is bodorítja az anyukájuk; szoknyában járnak, bizony gyakran még a körmük is ki van festve. Persze nem mindegyikük ilyen, van közöttük, aki a tetkókat szereti, ha bántják harciasan nekiáll verekedni és bizony hallottam már kislányt csúnyán káromkodni is. A gyerekek mindig a családnak a tükörképei, amelyben élnek. Akarva-akaratlanul sok mindent megtudunk az otthoni háttérről az alapján, ahogyan a gyerekek viselkednek, véleményt mondanak, megnyilvánulnak. Az egyik kisfiú például mindig előreengedi a lányokat, ha sorakozunk - őt arra tanította az apukája, hogy a lányokkal udvariasan kell viselkedni. Ha azt szeretnénk, hogy felnőve majd a mi gyerekeink is tiszteljék egymásban a férfit és a nőt, bizony nekünk is úgy kell viselkednünk, hiszen a gyerekek azt tanulják meg tőlünk, amit látnak - nem azt, amit mondunk nekik. Ha az apukák megköszöntik nőnapon a család nőtagjait, akkor biztosan a kisfiúk is szívesen adnak ajándékot anyunak, nagymamának, huginak - például ilyen virágos képet:

Az óvodában szinte az egész év során előkerül az állatok témaköre, énekek, mesék, versek, vagy az évszakokhoz kapcsolódó ábrázoló tevékenységek során. Van azonban egy időszak, amikor több héten át kiemelten foglalkozunkaz állatokkal. Nálunk ez most éppen erre a február végi - márciusi időszakra esik, mivel a tavasz még nem igazán köszöntött be, a húsvéti készülődés pedig még egy kicsit odébb van. Ha alkalmunk adódik rá, először mindenképpen személyesen ismerkedünk meg a háziállatokkal. Mindig akad a szülők, nagyszülők között, akinek segítségével meglátogathatunk egy baromfiudvart, vagy birkákat, lovakat figyelhetünk meg a gyerekek nagy örömére. A személyes élmény és tapasztalás semmihez sem hasonlítható tanulási forma ebben az életkorban. A tyúkok etetése, a kisbari megsimogatása, a lovaglás igazi élményt nyújt a gyerekeknek, amihez bármikor visszanyúlhatunk, ha ismereteiket tovább szeretnénk bővíteni. Az erdei állatokat többnyire csak diafilmről, képeskönyvekből ismerjük meg, a vízparti állatokat pedig az igazi tóparton, vagy az akvarisztika boltban tett látogatás alkalmával. Ha már mindezeken túl vagyunk, sokat beszélgettünk, meséltünk, verseltünk, báboztunk és énekeltünk az állatokról, megoldhatunk pár feladatlapot is.További nyomtatható feladatlapok és játékok itt!
Hiába szállingózik a hó, a naptár már azt mutatja, hogy nemsokára itt lesz a tavasz! Reméljük, egyre többet tartózkodhatunk majd a szabadban, ahol nap, mint nap lesz lehetőségünk megfigyelni az ébredező természetet. Márciusban már kibújnak az első tavaszi virágok, a fák, bokrok rügyecskéi egyre duzzadtabbak lesznek, a fű megint elkezd zöldülni. A napsütésre előbújnak a bogarak, a csigák, eső után gilisztát is láthatunk majd. Ha tehetünk, hajtassunk otthon is virághagymát cserépben (ilyenkor nagy a kínálat a virágboltokban), vagy vessünk el egypár magot (a zsázsa, a bab nagyon hamar kicsírázik) és figyelgessük minden nap, hogyan bújik ki, nő egyre nagyobbra és fordul a fény felé a kis növény. A sok értékes megfigyelés mellett azt is megtapasztalhatják a gyerekek, hogy a türelem, a várakozás nem hiábavaló, és a gondoskodásnak, törődésnek mindig van eredménye!
