.JPG?m=1320953453)
Most olyan anyák napi ajándék ötleteket keresgéltem, amelyekhez nem szükséges semmiféle leírás. A képeket végignézve könnyen elkészíthetőek a kis ajándékok még a legkisebbekkel is.
Jó alkotást!
Eddigi óvónénis éveim legszebb emlékei közé tartoznak azok a hetek, amik az anyák napi készülődéssel teltek. Nemhiába született annyi költemény, művészi alkotás az édesanyákról - a kisgyermekek és az anyukájuk között igenis különleges kapcsolat van. Kilenc hónapig egy test és egy lélek voltunk, és ez a kötődés csak lassan oldódik. Az óvodába érkező kicsiknél az első nagy próbatétel az anyától való elválás megélése; de nagyon sokszor ez az anyukáknak sem könnyű: idegenekre bízni azt a csöppséget, akivel előtte évekig éjjel-nappal együtt voltunk - ennek az elfogadásához is idő kell. Sokszor előfordul még aztán az ovis évek alatt, hogy a picik bármilyen probléma esetén sírdogálva mondják: "anyukámat akarom", "hiányzik anya". Talán meg sem tudnám számolni, hányszor mondtam már el azt a mondatot: "Tudod, anya is dolgozik és annak örül, ha mosolyogsz és jókedvű vagy, amikor érted jön!". És szerencsére már az is sokszor megtörtént, hogy egy kicsit megmelegedhetett a szívem, amikor - véletlenül - úgy szólítottak meg az ovisaim, hogy "anya!".
Az óvodás évek alatt egyre inkább tudatosodik a gyerekekben, hogy léteznek fiúk és léteznek lányok, akik sok dologban ugyanolyanok, néhány tulajdonságban mégis különböznek egymástól. Leginkább a külső tulajdonságokban megmutatkozó sajátosságok azok, amit ők észrevesznek egymáson: a lányoknak gyakran hosszú a haja, amit csatokkal, hajpántokkal, hajgumikkal díszítenek, néha még be is bodorítja az anyukájuk; szoknyában járnak, bizony gyakran még a körmük is ki van festve. Persze nem mindegyikük ilyen, van közöttük, aki a tetkókat szereti, ha bántják harciasan nekiáll verekedni és bizony hallottam már kislányt csúnyán káromkodni is. A gyerekek mindig a családnak a tükörképei, amelyben élnek. Akarva-akaratlanul sok mindent megtudunk az otthoni háttérről az alapján, ahogyan a gyerekek viselkednek, véleményt mondanak, megnyilvánulnak. Az egyik kisfiú például mindig előreengedi a lányokat, ha sorakozunk - őt arra tanította az apukája, hogy a lányokkal udvariasan kell viselkedni. Ha azt szeretnénk, hogy felnőve majd a mi gyerekeink is tiszteljék egymásban a férfit és a nőt, bizony nekünk is úgy kell viselkednünk, hiszen a gyerekek azt tanulják meg tőlünk, amit látnak - nem azt, amit mondunk nekik. Ha az apukák megköszöntik nőnapon a család nőtagjait, akkor biztosan a kisfiúk is szívesen adnak ajándékot anyunak, nagymamának, huginak - például ilyen virágos képet:
