Tavaszébresztő versek
péntek, február 22, 2013
Hiába szállingózik a hó, a naptár már azt mutatja, hogy nemsokára itt lesz a tavasz! Reméljük, egyre többet tartózkodhatunk majd a szabadban, ahol nap, mint nap lesz lehetőségünk megfigyelni az ébredező természetet. Márciusban már kibújnak az első tavaszi virágok, a fák, bokrok rügyecskéi egyre duzzadtabbak lesznek, a fű megint elkezd zöldülni. A napsütésre előbújnak a bogarak, a csigák, eső után gilisztát is láthatunk majd. Ha tehetünk, hajtassunk otthon is virághagymát cserépben (ilyenkor nagy a kínálat a virágboltokban), vagy vessünk el egypár magot (a zsázsa, a bab nagyon hamar kicsírázik) és figyelgessük minden nap, hogyan bújik ki, nő egyre nagyobbra és fordul a fény felé a kis növény. A sok értékes megfigyelés mellett azt is megtapasztalhatják a gyerekek, hogy a türelem, a várakozás nem hiábavaló, és a gondoskodásnak, törődésnek mindig van eredménye!
Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi hangja
messzire cseng:
-Tőzike, ibolya
ne szenderegj!
Salamonpecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
a kikelet!
 |
| Salamon pecsétje |
Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj
új tavasz,
jégtörő,
sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarat
víg versre tanító!
Déli szellők fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és bírkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni;
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld-
jöjj el tavasz földről, égről
már a telet eltöröld!
- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ér a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap,
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom.
Osvát Erzsébet: Tavaszköszöntő
- Elmúlt a tél, megjöttem.
Fehér ruhát öltöttem.
Hóvirág az én nevem.
Örültök-e énnekem?
- Ki vagyok én? A barka.
Ruhám igaz, nem tarka.
Szürke bársony mellényem
azért el nem cserélem!
- Megérkeztem én is már!
Kicsalt a víg napsugár.
Kökörcsin az én nevem.
Lila sapkám szép selyem.
- Együtt vagyunk mindnyájan.
Jó így élni vidáman!
Ünneplőbe öltözünk,
tavasz, téged köszöntünk!
Osvát Erzsébet: Pattan a rügy
Tavaszt rikkant a rigó,
itt van már a gólya.
Pattan a sok rügy a fán,mintegy varázsszóra.
Eltűnt a hó, és a föld
nagyvidáman ébred.
Bimbót bont az ibolya,
híre sincs a télnek.
Tarka szoknyát kap a rét,
zöld ruhát az erdő.
Ég kékjéről csodálja
egy kis kölyökfelhő.
Versenyez a kék cinke,
sármány, búbos banka,
hogy melyikük repül fel
a legmagasabbra.
Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.
Balogh József: Március
Ébredj tavasz, s medve álma,
pattanj rügy és zöld ruhádba
öltözzél át réti fű,
legyen jókedv, szép derű!
Felébredtek mind a fák,
te se rejtőzz, hóvirág!
Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ
Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.
Osvát Erzsébet: Tavasz, a várva-várt
Ki csalogat napsugarat?
Távolba szállt madarakat?
Ki festi az eget kékre,
hóvirágot hófehérre?
Ki ad bársonyt a barkákra,
zöld ruhát a fázó fákra?
Tavasz ő, a várva-várt.
Végre, végre ránk talált!
Örülnek a gyerekek:
vetnek cigánykereket.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike hová mégy?
- Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
- Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Március
hosszú lábú kéménylakó.
Gyere haza, siess már!
Üres fészked régen vár.
Gólya, gólya, kelepelő,
hosszú csőrű békaevő.
Messzi tájról indulj már,
itt a tavasz, téged vár!
0 megjegyzés