• Kaphatnak kis kitűzőt a ruhájukra az óvoda logojával, vagy a csoportjuk jelével , így büszkén mutathatják mindenkinek, hogy hová járnak (elkészíthetjük facsipeszből is, így biztonságosabb):
• Egyszerű, de kedves csoportalakító játék, ha hagyjuk őket szabadon futkározni, és tapsra az óvónéni köré kell gyűlniük - majd később meg kell fogniuk egymás kezét. 
• Kézlenyomatokból sokféle dekorációt készíthetünk a csoportszobába, így nap mint láthatják, hogy az ő kis kezük egy nagy szívecske, vagy virág része.
• Ha körbeülünk a szőnyegen, labdát guríthatunk egymásnak, és megkérdezhetjük: Hogy hívnak? Fontos, hogy megtanulják megszólítani egymást, hiszen ez az alapja az egymással történő kapcsolatfelvételnek.

 Középső csoportra már jól ismerik egymás nevét és jelét is a gyerekek, de év elején ezt nem árt felelevenítenünk.

•  Az előbb említett labdagurítás helyett már dobhatjuk is a labdát és a gyerekeknek a teljes nevükkel kell bemutatkozniuk. 
• Körben ülve tovább adhatunk egymásnak egy vándor-kézfogást, egy vándor-simogatást, egy vándor-piszét (orrunkat érintjük össze). Ilyenkor azok is kapcsolatot teremtenek egymással, akik véletlenül kerültek csak egymás mellé.
• Kitalálhatunk egy kedves kis köszöntő dalt a csoportunk számára. Mi ezt szoktuk énekelni: "Mi ülünk itt a körben és várunk rád! (d-d-r-r-m-f-m-r-d) ....itt van, ....itt van,....itt van (együtt énekeljük a gyerekek nevét sorban például: Réka itt van - s-s-s-m) szeretettel köszöntünk! (d-r-m-f-m-r-d ezt a sort tapssal is kísérjük). 
• Megpróbálhatja már mindenki lerajzolni saját magát, amit egy nagyobb csomagolópapírra ragasztunk, mögé felrajzolva az óvodát is.

Nagycsoportra már kialakultak az együtt játszó csoportok, baráti kapcsolatok is szövődtek, éppen ezért fontos újra érzékeltetni, hogy - bár ketten, hárman is nagyon jó együtt játszani - azért mindannyian összetartozunk.

• Jó alkalom a számolás gyakorlására, ha naponta megszámolja egy-egy ügyes gyerek külön a lányokat, külön a fiúkat, aztán összehasonlítjuk, kik vannak többen. Végül a legnehezebb feladat: megszámolni azt, mennyien vagyunk összesen a csoportban.
• Mivel már jól ismerik egymás  nevét, nehezebb módon is bemutatkozhatunk egymásnak: a nevünket kiénekelve, vagy ritmusként kitapsolva. Az óvónéni fejtörőként feladhatja a gyerekek nevét úgy, hogy csak a magánhangzókat ejti ki belőle. Pl: Kovács Tibor: o-á i-o.
• Ilyenkorra a finommotorikus mozgásuk már elég fejlett ahhoz, hogy megpróbálkozzanak összehajtogatott egyszerűbb embert ábrázoló sorminta kivágásával, vagy azok részleteinek megrajzolásával. A hosszú láncot aztán jól látható helyre ragasztjuk fel, így mindig tudatosul bennük, mi így együtt vagyunk egy csoport.

 Azon kívül, hogy a gyermeketek az óvodai csoport tagja, a legfontosabb, legelső és az egész életét végígkísérő közösség számára a család. Miért is ne hangsúlyozhatnánk ezt minden nap? A családban is fontosak a mindennapi rituálék, lehet ez például a vándor-puszi, vándor-simi játék családi változata is, vagy egy kedves közös dekoráció elkészítése, például az alábbi módon: 

Családi kézlenyomat a falon

A kéznyomatos képet elkészíthetjük a családtagjainkkal együtt is. Ha még fényképet, vagy versidézetet is teszünk mellé, gyönyörű dísze lehet a nappali, vagy étkező falának, ahol minden nap együtt vagyunk egy kicsit.  Forrás: Bebehblog.