Nem vagyok a barátod!

hétfő, szeptember 24, 2012

Számtalanszor halljuk az oviban ezt a mondatot, de bevallom, legtöbbször kislányok szájából. Hihetetlenül gyorsan tudnak összeveszni és kibékülni, és mindkettőt érzelmekkel túlfűtötten viszik végbe (igazi nők?!). Így történhet meg, hogy az összeveszéskor könnyek között fogadkoznak, hogy soha többet nem játszanak együtt, aztán pár perc múlva már szent a béke köztük. Néha mi is elképedve nézzük ezeket a történéseket és elgondolkodunk: vajon mi is ilyenek voltunk? 


Sokan vagyunk, akiknek meghatározó barátságai már az óvodáskorban köttettek (én is közéjük tartozom). Vajon tényleg ennyire fontos az óvodáskor a későbbi barátságok szempontjából? Mi van akkor, ha egy szülő azt látja, gyermeke többnyire egyedül játszik, vagy az óvónénit kísérgeti?
Meg kell ijedni ettől?


Az első hónapokban még biztosan nem. Az ovis korszak elején természetes dolog, hogy a kicsik még nem együtt, csak egymás mellett játszanak. Életkori sajátosság, hogy szeretnek elmélyedni a saját kis világukban, hiszen még nem is rendelkeznek a közös játékhoz szükséges szociális kompetenciákkal: nemigen tudnak még együttműködni, konfliktusokat megoldani - az együttes játék közben pedig ezekre is szükség van. A testvér nélküli gyerekeknél még gyakoribb, hogy csak felnőtt társaságban érzik magukat biztonságban. Kiscsoportban mindig akadnak olyan nehezen feloldódó kisgyermekek, akik egész délelőtt az óvónéni kezét fogják, ölébe kéretőznek. 

Aztán lassan kialakulnak a "baráti" kapcsolatok, amelyek még nem tartósak, inkább csak felszínesek, sokszor csak egy-egy játékhelyzet erejéig ragaszkodnak egymáshoz a gyerekek. Például egy családjátékhoz a nagyobbak mindig ugyanazt a kisebb lánykát hívják "babának", mert ő engedelmesen, szó nélkül megteszi, amit a többiek mondanak. Ezt még nem nevezhetjük barátságnak, csak adott szituáción belüli együttes játéknak.  

5-6 éves korban már valódi igényük van a gyerekeknek arra, hogy együtt játszanak, hiszen a játéktevékenységükben is elérnek egy magasabb fejlettségi szintet. Közösen találják ki, hogy mit játsszanak, megbeszélik a szabályokat, elosztják a szerepeket. Persze mindig előfordulnak vitás kérdések is. Ha meg tudnak egyezni és jól sikerült a játék, legközelebb is keresik egymás társaságát. Ilyenkor is gyakran előfordul még, hogy cserélődnek az együtt játszó társaságok, de vannak tartósabb kapcsolatok is.  Sokszor egy közös téma (mesefilm, boltban vett játék) köti össze őket, amivel napi rendszerességgel foglalkoznak, megesik, hogy közös titkos jelszót, vagy csatakiáltást találnak ki. A mi csoportunkban például egy ilyen volt a "Hajrá muskétások!"

Ebben az életkorban már megesik az is, hogy kérik a szülőket, hadd találkozzanak óvodán kívül is (ez sokszor az egyke gyerekeknél fordul elő). Így gyakran a szülők is jobban megismerik a gyerekük által választott játszótársat és bizony időnként bele is szólnak a kapcsolatba, főleg ha nem tetszik nekik az illető kisgyerek viselkedése, játéka, szóhasználata. Ha nem túl szélsőséges a játék (durvaság, verekedés, káromkodás játék közben) nem érdemes egymástól eltiltani a játszótársakat, hiszen lehet, hogy pár hét múlva már mással köt gyermekünk "életre szóló" barátságot.

Nagycsoportban pedig már megjelennek az első "szerelmi" kapcsolatok is. A fiúk elkezdik kergetni a lányokat, de ez fordítva is ugyanúgy előfordul. A párválasztós játékokban pironkodva egymást választják, vagy éppen határozott öleléssel és puszival jelzik, hogy ők éppen "szerelmesek". Sokszor készítenek egymásnak rajzot, vagy hoznak ajándékba matricát, apró kis játékot. Persze arra is oda kell figyelnünk, ha az egyik félnek terhes ez a közeledés. Ebben az esetben tapintatosan próbáljuk másokkal való együtt játszásra is buzdítani az illetőt. 
kép forrása: vajdamariann.hupont.hu

Szülőként is sokat tehetünk azért, hogy segítsük gyerekünket abban, hogy társakat találjon. 
  • Menjünk gyakran együtt játszótérre, gyerekközösségbe, kezdeményezzünk mi is beszélgetést a többi gyerekkel - így adva példát a kapcsolatfelvételre.
  • Konfliktusok esetén ne avatkozzunk be feltétlenül, azok megoldását is meg kell tanulnia gyermekünknek. Természetesen verekedés esetén közbe kell lépni! 
  • Esténként mesélhetünk kitalált történeteket egy kislányról/kisfiúról, aki barátokat szerzett és velük együtt izgalmas kalandokban volt része.
  • Járjunk elöl jó példával: az a legjobb, ha nekünk is vannak igazi baráti kapcsolataink és ezeket a kapcsolatokat ápoljuk is:közös programokat rendezünk, ünneplünk együtt szülinapokat - időnként a gyerekek is lehetnek ennek részesei. Így érti meg majd, mit is takar a "barátság" fogalma.
  • Érdeklődjünk rendszeresen arról, kivel játszott együtt aznap és néha nem árt megkérdezni az óvónénit sem, talál-e magának társakat a játékban. 
  • Vannak természetüknél nehezebben barátkozó, lassabban feloldódó gyerekek is (lehetséges, hogy a szülő is ilyen típusú kisgyermek volt) de türelemmel, idővel ők is megérnek majd az igazi baráti kapcsolatok kialakítására! Lehetséges, hogy náluk ez az első iskolai években történik majd meg!


You Might Also Like

0 megjegyzés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Popular Posts

Like us on Facebook

Flickr Images