Tökökkel számoltunk
csütörtök, szeptember 13, 2012
A mi oviscsoportunkban a szülők olyan kedvesek, hogy néha meglepnek minket finomságokkal. Ilyenkor ősszel sokfelé szüretelnek a környékünkön, így gyakran kapunk mi is egy tál szőlőt, vagy a kertben szedett almából, szilvából, körtéből hoznak egy kis kóstolót. Sokszor kerül az asztalunkra otthonról hozott, vagy útközben szedett virágcsokor is.
Tegnap az egyik kisfiú egy nagy szatyor dísztököt hozott az oviscsoportba. Nagyon megörültem, amikor megláttam, mert rögtön megszületett bennem az ötlet: ma jót fogunk matekozni a tökök segítségével!
Ehhez tudni kell azt is, hogy az oviban nincsen szigorúan kötött heti ütemterv, mindig figyelembe vesszük a spontán kínálkozó alkalmakat, amelyek jó lehetőséget nyújtanak a különféle területeken való fejlesztéshez. Ez pedig egy ilyen alkalom volt.
A gyerekek érdeklődését felkeltették a dísztökök, mert tényleg érdekesek, szépek, sokfélék, különösek voltak. A tanulás alapja pedig a kisgyermek érdeklődése, kíváncsisága az adott téma iránt. És hogy milyen témát adunk a tökök mellé, az pedig csak rajtunk múlik.
Talán nem is gondolnátok, hogy az óvodás matematikához mennyi minden hozzátartozik.
Tulajdonságok felismerése, megnevezése
Először is megnéztük, hogy milyenek ezek a tökök (azon kívül, hogy szépek, mert elsőre ezt mondták). Milyen a formájuk? Van köztük gömbölyű, meg hosszúkás is. Van amelyik olyan, mint a kampó - mondta egy okos kisfiú. Milyen a színük? Zöld, sárga, narancssárga, zöldessárga. Milyennek érezzük a kezünkkel? Sima, vagy érdes, rücskös (ezt a szót még nem ismerték, azt mondták nevetve: tücskös).
Összehasonlítás tulajdonságok alapján
Aztán kitettem egy sorba pár tököt, amit a gyerekek jól megfigyeltek és kérdéseket tettem fel nekik: Melyik a legnagyobb? Melyik a legkisebb? Melyik a legsimább? Melyik a legrücskösebb? Melyikben van csak sárga szín? Melyikben van csak zöld? Melyikben van mindkettő szín? Melyikben több a sárga, mint a zöld?
Halmazképzés
Külön válogattuk a sárgákat, a zöldeket, a narancssárgákat, meg a kétszínűeket (háromszínű nem volt). Aztán az egyik tálba a sárgákat kellett tenniük, a másikba a rücsköseket. Persze volt olyan, amelyiket ide is, oda is lehetett rakni. (Őbelőlük lesz az iskolában a két halmaz-karika metszete!). Ezt több változatban is eljátszottuk.
Nagyság szerint is sorba raktuk a tököket. Felfedeztük, hogy vannak, amelyek éppen egyforma nagyságúak.
Számlálás
Természetesen megszámláltuk, mennyi tök van összesen, mennyi a sárga, mennyi a zöld.
Ezután kitalálták, hogy játsszunk olyat, mint tavaly: kirakunk egy sort, jól megfigyeljük, aztán valaki becsukja a szemét, a másik pedig megváltoztat valamit a soron (máshová teszi az egyik tököt). A becsukott szemű gyerkőcnek majd ki kell találnia, hogy mi változott meg? Ezzel a játékkal nagyon jól elszórakoztunk, a többi fejlesztő kérdésemet (sorszámnevek, igaz-hamis állítások) pedig eltettem későbbre, mert úgy gondolom (mint már fentebb említettem), abból lesz igazi tudás, ami iránt egész lényünkkel érdeklődünk. És ha ők most ezt szerették volna játszani, hát legyen soron most a megfigyelés és emlékezet fejlesztése. Azért nem aggódtam amiatt, hogy a kimaradt kérdéseimet nem lesz lehetőségem máskor feltenni, hiszen a kisgyerekek még annyira kíváncsiak, lelkesek és tanulni vágyók! És lőn! Ma önként kivették a kosárból az összes tököt és egymás között eljátszották azt, amit tegnap én játszottam velük (még azt is mondták: "Most mindenki jól figyeljen!", meg: "Okosat mondtál!"). Hihetetlen, hogy mennyire tudnak mindent, amit tudniuk kell! Legszívesebben minden felnőttnek előírnék egy hónap óvodába járást, hogy ők is visszaemlékezzenek arra, aminek kisgyerekként még ők is részesei voltak! Azt, hogy játszani jó, tanulni öröm és a kettő lehet egy és ugyanaz!
0 megjegyzés