Mi a játékszabály?
csütörtök, szeptember 06, 2012
Szülői értekezleten az újdonsült ovis szülők tájékoztatóján gyakran elhangzik: "A mi óvodánkban az a szabály..." és lehet, hogy itt egy kisebb felsorolás következik. Az apukák, anyukák buzgón jegyzetelnek, közben meg azon törik a fejüket, vajon hogy fogadja majd a gyerekük ezt a "beszabályozást", hiszen otthon is alig lehet vele bírni. Nem kell megijedni, az óvónénik pontosan tudják, milyen nagy lépés a szülői háztól és az édesanyától való elválás, nem várjuk el azt, hogy minden kisgyerek azonnal és pontosan tartson be minden szabályt, ami az óvodai életben előfordul.
De miért is kellenek ezek a fránya szabályok?
Való igaz, a "szabály" szót meghallva többnyire negatív gondolatok jutnak az eszünkbe. Például ilyenek: "Nem tehetem azt, amit akarok." "Megszabják, hogyan viselkedjem, mit csináljak!". Szinte már eszünkbe sem jut, hogy a szabályoknak pozitív szerepük is lehet. Eszedbe jutott már, hogy közösen jót játszani is csak a játékszabályok betartásával lehet? Gondolhatunk itt a társasjátékokra, vagy a legegyszerűbb mozgásos játékokra (bújócska, fogócska) egyaránt. Vagy nézzük a sportban alkalmazott szabályokat! Egy focimeccset le sem tudnának játszani, egy olimpiát meg sem tudnának tartani szabályok nélkül. Nélkülözhetetlen a szabályok betartása a közlekedésben is. Bárhogy is nézzük, szabályok nélkül merő káosz lenne az életünk.
A szabályoknak pontosan ez a szerepük: biztonságot adnak számunkra a mindennapokban, keretet biztosítanak életünk sok-sok területén, segítenek eligazodni a világban. A gyerekek még keveset tudnak a világról, nehezen tájékozódnak benne, ezért számukra is fontos kapaszkodókat jelentenek a szabályok.
Szabályok otthon
 |
| Irány a fürdőszoba! |
Akkor van értelme szabályokat alkalmazni, ha:
- Nincs belőlük túl sok. Nem lehet úgy élni, hogy az ember lépten-nyomon szabályokba botlik. Akkor valóban úgy érzi, sosem teheti azt, amit ő akar, mindig valaki előírja, hogy mit kell tennie. Alkalmazzuk ezt az otthoni életben is!: legyen inkább kevesebb szabály, de azt tartsuk és tartassuk be következetesen. Nyugodtan lazítsunk otthon, kell egy hely, ahol jól érezzük magunkat! Például: mit történik, ha szombat reggel a nagyágyban tévézik együtt a család, ahelyett, hogy boltba, meg piacra rohanna? Miért baj, ha nincs kész délben az ebéd, csak fél kettőkor? A legbensőbb közegünk saját szabályait alkossuk meg mi magunk!
- Akkor is rossz egy szabály, ha lehetetlenség betartani. Például: nem írhatjuk elő óvodás gyerekünknek, hogy "ne rohangálj annyira, mert kimelegszel!". Minden ovis mindig teljes erőbedobással fut, rohan, mozog. Ők még nem tudják beosztani, tartalékolni az erejüket, ez életkori sajátosság. Ugyanúgy az elsősnek nem szabhatjuk meg: "Ha ilyen rondán írsz, még egyszer le kell írnod!" Hiszen most tanul írni! Persze, hogy nem tudja még tökéletesen! Lehetetlent kérünk tőle!
Az oviban a szülőknek szánt szabályokat az óvodai házirend tartalmazza. Ebben benne foglaltatnak a hiányzások, orvosi igazolások, a nevelési év időbeli keretei és ehhez hasonló formaságok. Természetesen szülői értekezleten ezt is megismertetjük a szülőkkel.
Szabályokat tartalmaz a munka- és balesetvédelmi terv is. Ez részletesen magába foglalja azokat az előírásokat, amiket a gyerekekkel meg kell ismertetnünk és be kell tartatnunk annak érdekében, hogy ne érje őket baleset. Például:
- Nem szabad a csoportszobában futkározni.
- Tilos a bútorokra, radiátorokra, mosdóra felmászni (gondoltad volna, hogy ez is írásba van foglalva?).
- Fontos, hogy megtanulják a gyerekek, hogyan vigyék asztalukhoz az evőeszközöket, tányért, poharat (villát is használunk).
- Barkácseszközök rendeltetésszerű használata (olló, ecset)
- Séta során ismertetnünk kell velük közvetlenül indulás előtt a gyalogos közlekedés szabályait.
- Az udvari szabályokat eleinte naponta, de később is rendszeresen felelevenítjük: hinta elé ne fussanak, homokot ne szórják egymásra, kerítésre, fára ne másszanak fel, semmit ne egyenek meg (levelek, gombák stb.), botokat csak rajzoláshoz használjanak.
Ezeken kívül léteznek még a magatartási- és illemszabályok is, melyek tekintetében a fokozatosság elve érvényesül. Talán egy kivétel van ez alól, amelyre az oviba lépéstől kezdve nyomatékosan és azonnal felhívjuk a kicsik figyelmét: ha fizikailag bántja a többieket - csíp, harap, karmol, üt, rúg.
Azért ezt ne úgy képzeljétek el, hogy a második nap már büntetést kap a verekedős kisgyerek. A lényeg az, hogy minden esetben, amikor ezt tapasztaljuk, figyelmeztetjük rá, hogy ezt ne tegye, mert a társának fájdalmat okoz vele. Nagyon gyakran előfordul, hogy ez a cselekvés összefügg az óvodakezdéssel. Ilyenkor a gyermek a megváltozott helyzetre reagál így. Haragszik az anyukájára, mert nem jön érte, de máson vezeti le ezt a feszültséget, éppen azon, aki ott van körülötte. Türelemmel, szeretettel idővel mérséklődik ez a tünet is.
A többi viselkedési szabály nagyjából megegyezik azzal, amit alapesetben otthon is elvárunk egy kisgyerektől. Én inkább úgy fogalmaznék, ezek folyamatosan alakítandó szokások, amiket úgy tudunk legjobban megerősíteni, ha mi is úgy viselkedünk, ahogy azt a gyermekünktől elvárjuk. A kisgyerekeknek sokszorosan többet ér, ha egy bizonyos viselkedéskultúrában benne élnek, mintha azt szavakkal megfogalmazva hozzuk naponta a tudomásukra.
0 megjegyzés