Néhány gyerkőc még nagycsoportos korában is nehezen tudja megkülönböztetni, hogy melyik a jobb és melyik a bal keze. Az iskolában az írás, olvasás megtanulásánál pedig nagy szükségük lesz erre, hiszen nem mindegy, merrefelé néz a "b" betű pocakja, az "F" betű fésűje. Ahhoz azonban, hogy a gyerekek síkban jól tudjanak tájékozódni, először térben kell ezt megtanulniuk, mégpedig saját testük segítségével. A jobb és bal oldal ismerete szorosan összefügg a testkép, testfogalom és a testséma kialakulásával. Mit is jelent ez és hogyan tudunk otthon is olyan játékokat játszani, amelyekkel segíthetünk ezen képességek fejlődésében?
Hamarosan itt van az iskolai jelentkezések, beiratkozások ideje. A nagycsoportos gyerekek szülei - úgy tapasztalom - egyre jobban szoronganak, izgulnak a rájuk és a gyerekekre váró nagy változás miatt. Ezek a félelmek sokszor abból adódnak, hogy nem tudják, melyik iskolát, melyik tanítónénit válasszák, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének. Kisebb községben, faluban egyszerűbb a dolog, hiszen ahol egy iskola van, ott nem is kell ezen gondolkodni. Ráadásul ahol mindenki ismeri egymást, ott a tanító néni sem idegen a gyerekek számára. Iskolába lépés idején a legfontosabb, hogy (ugyanúgy, mint az óvodakezdésnél) mi szülők is inkább örömmel, kíváncsisággal várjuk az iskolakezdést! Ha a gyerekünk azt látja rajtunk, hogy szorongunk, félünk a változástól, akkor valószínűleg ő is így fog viselkedni. Megnyugtatásul játsszunk néha iskolásdit! Legyünk mi a tanító néni és rajzoljunk egy füzetbe vonalakat, karikákat, amiket megpróbálhat folytatni. Ha igyekszik, odafigyel, dicsérjük meg, még akkor is ha dülöngélnek a vonalak, vagy a karikák inkább tojásra hasonlítanak! Matematika óra gyanánt pedig megoldhatjuk az alábbi feladatlapokat. Aztán a tornaóráról se feledkezzünk el: irány ki az udvarra kergetőzni, biciklizni!
Az óvodás gyerekek is sokat tanulnak az oviban, de egészen máshogyan, mint a iskolások. Az ovisok úgy szereznek maradandó ismereteket, ha átélik, megtapasztalják a dolgokat, érzékszerveiket használhatják a megismeréshez. A gyümölcsöket, zöldségeket például nem könyvből nézegetjük, hanem megfogjuk, megtapogatjuk, megszagoljuk, megkóstoljuk, salátát készítünk belőlük, sőt játszunk vele: boltosat, főzőcskét, kakukktojás-játékot, meg amit ők még kitalálnak. Csak azt tudják megtanulni, ami érdekli őket, ezért igyekszünk mindig olyan játékokat, tevékenységeket kínálni nekik, ami számukra érdekes, örömet okoz. A feladatlapok éppen ezért azoknak a gyerekeknek valók, akik kimondottan szeretik az ilyen típusú feladatokat, már várják az iskolát, szívesen játszanak iskolásdit. Sohasem szabad erőltetni a feladatmegoldást, azt remélve, hogy ettől majd biztosan okos lesz a gyerek. Ha nem leli benne örömét, akkor az ellenkező hatást érjük el.
A nemrégiben tartott szülői értekezletünkön fontos témaként került szóba az iskolaérettség, hiszen már a nagycsoportot kezdtük el idén szeptemberben. Sok szülőben csak ekkor tudatosult: muszáj lesz jövőre iskolába menni a gyereknek!? " De hiszen még olyan játékos! Nem is tud egy helyben ülni! Rajzolni sem szokott, hogyan fogja majd a ceruzát?" -jöttek az aggodalmas kérdések. Bizony, hamar elrepülnek az óvodás évek és sokan csak az utolsó pillanatban döbbennek rá, hogy időszerűvé vált a kérdés: vajon iskolaérett-e a gyerekük? A problémát bonyolítja a hamarosan megjelenő új közoktatási törvény, melyben változnak az iskolába lépés feltételei is.