Érett lesz-e az iskolára?
vasárnap, október 21, 2012
A nemrégiben tartott szülői értekezletünkön fontos témaként került szóba az iskolaérettség, hiszen már a nagycsoportot kezdtük el idén szeptemberben. Sok szülőben csak ekkor tudatosult: muszáj lesz jövőre iskolába menni a gyereknek!? " De hiszen még olyan játékos! Nem is tud egy helyben ülni! Rajzolni sem szokott, hogyan fogja majd a ceruzát?" -jöttek az aggodalmas kérdések. Bizony, hamar elrepülnek az óvodás évek és sokan csak az utolsó pillanatban döbbennek rá, hogy időszerűvé vált a kérdés: vajon iskolaérett-e a gyerekük? A problémát bonyolítja a hamarosan megjelenő új közoktatási törvény, melyben változnak az iskolába lépés feltételei is.
Nézzük meg először is, mikor mondhatjuk, hogy egy gyermek megérett az iskolára! Alapvetően három területen figyelhetjük meg azokat a fontos és szükséges változásokat, amiknek be kell következniük ahhoz, hogy kisgyermekünk magabiztosan léphessen be az iskola kapuján.
Testi fejlettség
- Szervezetük teherbíróbb lesz, immunrendszerük megerősödik, ritkábban lesznek betegek.
- Megnő a keringésük és a tüdejük kapacitása.
- Megkezdődik a fogváltás.
- Megváltoznak a testarányok, eltűnik a kisgyerekekre jellemző gömbölyded pocak, fej-test arányuk közeledik a felnőttekre jellemző 1:8-hoz, végtagjaik megnyúlnak.
- Az agykéregben 5-7 éves kor között fejeződnek be az érési folyamatok, ez azt jelentik hogy javul a különböző agykérgi területek közötti együttműködés (például a szem-kéz koordináció, amely majd az írásnál lesz elengedhetetlen).
- Fokozatosan kialakul a szándékos figyelem képessége. Egyre hosszabb ideig tudnak egy bizonyos dologra akaratlagosan odafigyelni.
- Fejlődik az emlékezetük: egyre több dolgot tudnak "tárolni" a fejecskéjükben és egyre szándékosabban tudják előhívni azokat. Ezek a tulajdonságok a tanulásnál lesznek nélkülözhetetlenek.
- Fokozatosan egyre több szempontot tudnak figyelembe venni egy probléma megoldásakor, meg tudják különböztetni a lényegeset a lényegtelentől, megértik az ok-okozati összefüggéseket.
- Egyre magabiztosabbak a téri tájékozódásban (jobb-bal, alatta-fölötte-mellette...), saját testükön már biztonsággal tájékozódnak, ismerik a testrészeik nevét.
- Érzékelésük megfelelő szinten fejlett: észreveszik az eltérő színeket, formákat, méreteket, megkülönböztetik az eltérő hangokat.
- Beszédük megfelelően fejlett, mernek és szeretnek megszólalni, el tudnak mondani összefüggően egy rövid szöveget saját szavaikkal (mese, vagy velük megtörtént eset)
- Bizonyos fokú önfegyelemmel rendelkeznek, késleltetni tudják testi (evés, ivás, wc használat) és egyéb igényeiket (beszédben, cselekvésben).
- Akarati tulajdonságaik, szabálytudatuk olyan szinten fejlett, hogy képesek elfogadni az iskolai szabályokat, szokásokat.
- Kevésbé érzelem-vezéreltek (nem kezdenek azonnal sírni, ha valami nem sikerül).
- Tisztában vannak az alapvető viselkedési, udvariassági szokásokkal (köszönés, megköszönés, kérés...)
- Képesek önállóan öltözködni, kisebb feladatokat utasításra elvégezni.
Mindhárom területen jelentkező nagyobb fokú elmaradás előidézheti azt, hogy a gyereknek az iskola megterhelő lesz, nem képes a szükséges ideig koncentrálni, odafigyelni, ezáltal valószínűleg nem tud együtt haladni a többiekkel és nem fogják sikerélmények sem érni.
Ha 6 éves korában egy kisgyerek még nem érett az iskolára, az rá nézve semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem jelent. A gyerekek különbözőek, és ugyanúgy, ahogy különböző életkorban érnek meg az óvoda elkezdésére, az iskolát sem kezdheti el mindenki ugyanakkor. Mit is mond erről majd az új közoktatási törvény?
"A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé. "
Változás tehát, hogy a nyáron született gyerekek is mehetnek már a 6. szülinapjukat követő szeptemberben iskolába. Sőt, a törvény feltételezi, hogy vannak, akik 6. évük előtt is iskolaérettek lesznek:
"Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését."
A tankötelezettség megkezdéséről pedig az óvodavezető dönt, illetve a szülő kezdeményezheti a szakértői bizottság vizsgálatát, melynek szintén joga van eldönteni, iskolaérett-e a gyerek, vagy nem.
A saját véleményem erről az, hogy valóban igaz, hogy a 6 év körüli gyerekekben általában már nagy tudásvágy van, igazán szeretnének tanulni, képesek egyre több időt egy helyben ülni, ceruzát kézbe fogni, odafigyelni...
de a mai Magyarországon található iskolarendszer 1-2. osztálya nem igazán a 6 éves gyerekekre szabott (elnézést a kivételektől).
Egyetértek Vekerdy Tamással, aki szerint az általános iskola 1-2 osztályának még kissé óvodaszerűbbé kellene válnia, hiszen az iskolába nem iskolás gyerek megy, hanem óvodás.
"Nagyon éles a váltás az óvoda és az iskola között..."- írja 'Az óvoda és az első iskolai évek a pszichológus szemével' c. könyvében - "Az óvodát rá akarják szorítani, hogy...legkésőbb nagycsoportos korában fegyelmezze iskolássá a gyereket, tegyük hozzá: a szülő egyetértésével. Azok az iskolai panaszok, hogy a hatéves gyerek nem tudja nyugodtan végigülni az órákat,hogy óra közben feláll, kinéz az ablakon, fütyörészni kezd, vagy uram bocsá vécére kéredzkedik - a pszichológus szemében teljesen értelmetlenek. ...Az iskolába lépő gyerekek egyre fegyelmezettebbé válnak majd - egy folyamat eredményeként."
Sajnos kevés iskola képes kivárni, amíg ez a folyamat hozzáértő tanítók segítségével végbemegy, és sürgeti, sietteti, bünteti a gyereket, amiért még nem képes erre.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szülőknek is nagy szerepe van abban, hogy a kisgyermek viselkedésében, akarati tulajdonságaiban, szabálytudatában milyen fokon lesz érett 6 évesen.
Sajnos nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy a családban szinte nincsenek határok, leggyakrabban az történik, amit a gyerek akar (hogyan is tudna akkor majd az iskolában a tanítónéni kérése szerint viselkedni?).
Sokat gondolkodunk a többi óvónénivel együtt azon, hogy vajon miért nem képesek egyes szülők nemet mondani a saját gyermeküknek? Talán a túl sok munkával töltött idő, és a túl kevés családi együttlét miatti lelkiismeret furdalás szüli ezeket a normákat? Vagy hiányzik a jó példa és nem tudják a szülők, mit, hogyan csináljanak? Talán nincs olyan személy a környezetükben, aki tanácsot adhatna egy-egy nevelési problémában? Magam sem tudom az igazi választ!
Nagyon fontos végiggondolnunk azt: ha bizonyos kereteket szabunk gyermekünk viselkedésének, azzal nem korlátozzuk a szabadságában, hanem segítünk neki megtalálni a helyes utat. Ez az ő számára is biztonságot fog adni, mert tudja, hogy odafigyelünk rá.
Sokat gondolkodunk a többi óvónénivel együtt azon, hogy vajon miért nem képesek egyes szülők nemet mondani a saját gyermeküknek? Talán a túl sok munkával töltött idő, és a túl kevés családi együttlét miatti lelkiismeret furdalás szüli ezeket a normákat? Vagy hiányzik a jó példa és nem tudják a szülők, mit, hogyan csináljanak? Talán nincs olyan személy a környezetükben, aki tanácsot adhatna egy-egy nevelési problémában? Magam sem tudom az igazi választ!
Nagyon fontos végiggondolnunk azt: ha bizonyos kereteket szabunk gyermekünk viselkedésének, azzal nem korlátozzuk a szabadságában, hanem segítünk neki megtalálni a helyes utat. Ez az ő számára is biztonságot fog adni, mert tudja, hogy odafigyelünk rá.
Azzal, hogy megtanítjuk bizonyos szabályok következetes betartására (pl.: nem vágunk egymás szavába, nem mindig én vagyok az első a sorban stb.), érzelmi kitöréseit, énközpontú szemléletét - ami egy óvodásnál még teljesen normális dolog - fokozatosan segítünk átalakítani egy másfajta, érettebb látásmóddá (meghallgatok másokat, megvárom, míg sorra kerülök) ezzel segíteni fogjuk abban is, hogy magatartásában éretten lépjen majd az iskolába.
0 megjegyzés