Sokat beszélgetünk mostanában az anyukákról az oviban. A gyerekek vég nélkül tudják sorolni - kérdezés nélkül is - hogy anya mit főzött, mit vett a boltban, mit mondott, miért volt mérges...Az egyik kislány csak hallgatott és amikor egyszer rá mosolyogtam, megszólalt: "Én nem szeretem anyát." "Miért nem?" - kérdeztem csodálkozva, mire ő azt felelte: "Mert meg szokott verni." Hirtelen nekem is elakadt a szavam, nem is tudtam mit válaszoljak, de ő folytatta: "...amikor rosszak vagyunk." Ismerem az édesanyát és tudom, hogy mostanában nincs könnyű helyzetben a család, a gyerekek viselkedésén is gyakran meglátszik az otthoni zaklatott légkör. "Szerintem anya nagyon boldog lesz, ha ilyen szépen fogod neki elmondani a verset és ilyen gyönyörűen énekelsz!" -mondtam a kislánynak, mire ő csak nézett nagy szemekkel és lassan bólintott egyet. Nem mondta többet, hogy nem szereti az anyukáját és olyan hangosan - szinte kiabálva- énekelt, hogy már csitítgatni kellett, hogy halkabban. Akkor arra gondoltam (nem először), hogy mennyire könnyen megbocsájtanak nekünk mindent a gyerekek! De vajon mi is ugyanilyen megbocsájtóak vagyunk velük szemben? Sokat beszélgetünk mostanában az anyukákról az oviban. A gyerekek vég nélkül tudják sorolni - kérdezés nélkül is - hogy anya mit főzött, mit vett a boltban, mit mondott, miért volt mérges...Az egyik kislány csak hallgatott és amikor egyszer rá mosolyogtam, megszólalt: "Én nem szeretem anyát." "Miért nem?" - kérdeztem csodálkozva, mire ő azt felelte: "Mert meg szokott verni." Hirtelen nekem is elakadt a szavam, nem is tudtam mit válaszoljak, de ő folytatta: "...amikor rosszak vagyunk." Ismerem az édesanyát és tudom, hogy mostanában nincs könnyű helyzetben a család, a gyerekek viselkedésén is gyakran meglátszik az otthoni zaklatott légkör. "Szerintem anya nagyon boldog lesz, ha ilyen szépen fogod neki elmondani a verset és ilyen gyönyörűen énekelsz!" -mondtam a kislánynak, mire ő csak nézett nagy szemekkel és lassan bólintott egyet. Nem mondta többet, hogy nem szereti az anyukáját és olyan hangosan - szinte kiabálva- énekelt, hogy már csitítgatni kellett, hogy halkabban. Akkor arra gondoltam (nem először), hogy mennyire könnyen megbocsájtanak nekünk mindent a gyerekek! De vajon mi is ugyanilyen megbocsájtóak vagyunk velük szemben? 
