Versek, mondókák

   

 Tavaszébresztő versek

 

Salamon pecsétje
Gyárfás Endre: Ébresztő 

Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a 
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi hangja 
messzire cseng:
-Tőzike, ibolya
ne szenderegj!
Salamonpecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az év reggel:
a kikelet!   


 
Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő

Ébredj
új tavasz,
jégtörő,
sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarat
víg versre tanító!

 

Szécsi Margit: Március 

Déli szellők fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.

volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és bírkózni a 
városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni;
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld-
jöjj el tavasz földről, égről
már a telet eltöröld!   
       


 Donászy Magda: Hóvirág

- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

- Véget ér a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap,
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

- Ó, be szép ez virágom.   

 

 Osvát Erzsébet: Tavaszköszöntő


 - Elmúlt a tél, megjöttem.
Fehér ruhát öltöttem.
Hóvirág az én nevem.
Örültök-e énnekem?

- Ki vagyok én? A barka.
Ruhám igaz, nem tarka.
Szürke bársony mellényem
azért el nem cserélem!

- Megérkeztem én is már!
Kicsalt a víg napsugár.
Kökörcsin az én nevem.
Lila sapkám szép selyem.

- Együtt vagyunk mindnyájan.
Jó így élni vidáman!
Ünneplőbe öltözünk,
tavasz, téged köszöntünk!
     


 Osvát Erzsébet: Pattan a rügy

Tavaszt rikkant a rigó,
itt van már a gólya.
Pattan a sok rügy a fán,
mintegy varázsszóra.

Eltűnt a hó, és a föld
nagyvidáman ébred.
Bimbót bont az ibolya,
híre sincs a télnek.

Tarka szoknyát kap a rét,
zöld ruhát az erdő.
Ég kékjéről csodálja
egy kis kölyökfelhő.

Versenyez a kék cinke,
sármány, búbos banka,
hogy melyikük repül fel
a legmagasabbra.

Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.   
Balogh József: Március

Ébredj tavasz, s medve álma,
pattanj rügy és zöld ruhádba
öltözzél át réti fű,
legyen jókedv, szép derű!
Felébredtek mind a fák,
te se rejtőzz, hóvirág! 






Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ 

Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.

Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.

S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.

Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.      

Osvát Erzsébet: Tavasz, a várva-várt

Ki csalogat napsugarat?
Távolba szállt madarakat?
Ki festi az eget kékre,
hóvirágot hófehérre?
Ki ad bársonyt a barkákra,
zöld ruhát a fázó fákra?

Tavasz ő, a várva-várt.
Végre, végre ránk talált!
Örülnek a gyerekek:
vetnek cigánykereket.





Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,
kis őzike hová mégy?
- Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
- Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy, kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
               
Március

Gólya, gólya, égben szálló,
hosszú lábú kéménylakó.
Gyere haza, siess már!
Üres fészked régen vár.

Gólya, gólya, kelepelő,
hosszú csőrű békaevő.
Messzi tájról indulj már,
itt a tavasz, téged vár!

 

 

 Locsolóversek kisfiúknak

Birka,barka, berkenye,
eljött húsvét reggele.
Rózsaszirmot Erzsónak, 
piros tojást Ferkónak.

Harangoznak húsvétra,
leszakadt a tyúklétra.
Kezdődik a locsolás,
nekem is jut egy tojás.

Ajtó mellett állok,
piros tojást várok,
ha a párját nem adják
estig is itt állok.

Kelj fel kislány, kelj fel
aranyos ágyadból,
adjál egy pár tojást
aranyos ládádból.
Itt van a szagos víz
meglocsollak vele
a húsvétnak emlékezetére.

Rózsafának tövéből
rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány
akit meglocsoltam.

Drága kislány, gyöngyvirágom
ma van húsvét napja,
meglocsollak, mosolyogjál
mint egy piros rózsa.



Mentovics Éva: Locsolóversek


Tavaszi szél fodrozza a vizeket,
házunk mellett szaladgált két nyúlgyerek.
Piros tojást rejtettek a kosárba,
hadd locsoljak most kölnit a ruhára!

Húsvét hétfő reggelén
kis bokrétát szedtem.
Tarka-barka virágokról
illatot gyűjtöttem.

Bezártam egy szelencébe,
repültem is hozzád,
hogy az illatos harmattal
megmosdassam orcád.
Szabad-e locsolni?      
Harangvirág kék kelyhében
harmatot gyűjtöttem,
tarka mező friss illatát
hozzá vegyítettem.
 Szeretnélek meglocsolni
mint rétet a felhő,
lengje körül termetedet
 üde illatfelhő. 

Téli versek

Várnai Zseni: Hull a hó


Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
      

Sarkady Sándor: Hóember
  
Szikrázik a hótenger,
elkészült a hóember!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!

Seprűnyél a kezében,
vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!  

Vereb Mara: Reggeli a madarakkal

Hideg, téli reggelen asztalon a reggeli,
valaki az ablakom jégvirágát csipkedi.

Hát ez vajon ki lehet? Reggelimet otthagyom.
Egy kis cinke kopogott, sírt, mert éhes volt nagyon.

Ímmel-ámmal ettem csak, unottan csipegettem,
maradt zsemle, szalámi, az ablakba kitettem.

A kis cinke boldogan és mohón falatozott,
sőt a finom lakomán mind több madár osztozott!

Ez a csicsergő sereg étvágyamat meghozta, anyukám a reggelit másodszor is behozta.   

    Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
ez aztán a furcsaság:
hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát!   


 Csoóri Sándor: Hókutya

Csináljatok 
hóembert,
én csinálok
hókutyát,
hószőrű komondort,
amilyen még sosem volt.

Így gondolom,
úgy gondolom,
kész is már a komondorom,
szájában jégcsap,
csont helyett azt kap! 
             

                                                           Mészely József: Téli hangok

                                                           Kéményen szél
fütyörész,
Pihe táncol,
keringőzik.

Mint cintányér,
ablak zörren. 
Párkányára
rigó röppen.

Azt füttyögi: 
"Éhes vagyok,
segítsetek,
kis pajtások!"
                                                                
Jánky Béla: Hóhullásban

Nő a kucsma,
bővül a bunda,
tágul az udvar,
nyúlik a csúszka.

Hóhullásban
hangos az utca,
szöktet a jókedv,
ugra a bugra.

Kucsma, bunda
azé a csúszka,
leckéjét ki már
tízesre tudja.    

  

 Szauer Ágoston: Téli est

Este ha jársz,
szél hadonász,
pislog a ház,
hó van. Hó.

Baktat a Tél,
két lova vén,
válla hegyén 
holdsarló.

Szepesi Attila: Széllel szálló esztendő - január

Havon sikló január,
arcot pirosító,
száncsengővel csilingelő,
cinkét szomorító,
világító jégcsapokkal
fagyot élesítő.
    




Tordon Ákos: Hószakadás

Szakad a hó javából-
fehér pelyhes dunnából.
Szakadt dunna pihe-puha pelyhe
ha hozzánk hull, akkor hull jó helyre.
De a szomszéd, hogy ne irigykedjen,
udvarára kétszer annyi essen!
S ha neki jut, más se szomorkodjon:
az áldásból hét falunak jusson!
Jut is, marad is, amíg el nem olvad.
Hány tonna hullt? Megszámolom holnap.     




Molnos Lajos: Jégvirágos

Bolyhos bundás január
térdig érő hóban jár.
Víz fenekén a halak
összebújva alszanak.
Puha ujjú szelekről,
rügyfakasztó esőkről
álmodnak a fák.
De éjszaka (az ablakban)
nem nyílik csak 
hideg jégvirág.
    
 
Veress Miklós: Jég

Jég! Jég! Jég!
Palota az ég!

Hókirálynak 
jégvárában
állok talpig zúzmarában.

Ha volna még,
könnyem hullna.
Az is csak jég-
eső volna.   

 

 

Karácsonyi versek



 Pálfalvi Nándor: Karácsony

Karácsony ünnepén
az a kívánságom,
legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is, mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívében.



Csanádi Imre: Karácsony fája         
 
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép- 
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kismadárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, 
szikrázva.                                    

 Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

                                    Benedek Elek: A karácsonyfa

                                     Csingilingi, szól a csengő,
jertek fiúk, lányok!
Ég a gyertya, meg van rakva
a karácsonyfátok.  
                                                     
Csingilingi, szól a csengő
arany a csengése.
Aranyosabb, szebb ez, mint a 
muzsika zengése.

Csingilingi, szól a csengő,
vajon kik csengetnek?
Mennyországból az angyalkák
a jó gyerekeknek.

Csingilingi, szól a csengő,
nyílik már az ajtó,
cseng a szoba, zeng a szoba 
vidám gyerekzajtól.

Csingilingi, szól a csengő,
jertek fiúk, lányok,
ég a gyertya, meg van rakva
a karácsonyfátok.


Fésüs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor fényesek a felhők,
csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.

Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból,
szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült, majdnem tündér lettem. 



Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakünn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az,
hogy mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
                   

 

Őszi versek

 

                                                
                                                       
  Fésűs Éva: Az ősz
                                                  Hűvös őszi szélben
sárga pille táncol,
nem is pille, hanem
falevél az ágról!

Nem is egy, hanem száz!
Hull az erdő lombja,
okos kis sündisznó
derékaljnak hordja.



Mélyebbre húzódott
a vakond a földbe,
odúja nyílását
a mókus betömte.

Madárka csattog
elhagyatott fészken,
csak a szép kikerics
virul még a réten.

De mire a lombok
táncukat eljárják,
leveti majd ő is
szép sziromruháját. 



                                         Őszi varázsszőnyeg


Puha szőnyeg. Tarka minta.
Levél hullott le az útra,
őszi levél. De még mennyi!
De jó rajta lépegetni!

Zöld és sárga, rozsdatarka,
az őszi szél felkavarja.
összegyűjti, széjjelszórja,
a mintáit újraírja.

aláhullva újra szőnyeg,
tündérek is ilyet szőnek.
Ilyen tarkát, ilyen puhát,
hordja az út, mint egy ruhát.

Rajta lépem összes léptem,
megigézve nézem, nézem:
Varázszőnyeg! Igaz csoda,
levél hullott le az útra!




Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj, 
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.



Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
szél-lábú deres ősz.
Sepreget-kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.

 
Sarkadi Sándor: 
Lomb lehullott, mák kipergett

Lomb lehullott, 
mák kipergett,
őszi ágat szél diderget.
Hidegebb már 
a sugár is,
elment a fecskemadár is.
Máris, máris
odavan a nyár is.


Osvát Erzsébet: Falevelek


Száguldanak

szárnyas szelek,

repülnek a

falevelek.

És a fákról

földre szállva

gondolnak a

letűnt nyárra:
fényes napra,
víg madárra,
A sok kedves
cimborára.





Balog Eszter: Itt van az ősz

Csiga-biga, kis bogár,
Itt van az ősz – megy a nyár.
Hideg eső permetez,
S házatokon nincs eresz.

Csiga-biga kis bogár,
Fagyos lesz majd a határ.
Fütyül a szél, hull a hó,
S házatokon nincs ajtó.

A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél.
Búvik földbe, fa odvába,
Levél-dunnát húz magára.

„Szervusz, világ!”
Azt sem mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda.
 




Dombon törik a diót,
hegyormon a mogyorót.
Zajuk ide csattog,
völgyben meg a makkot.

Három diót feltörtem,
négy mogyorót megettem.
Leltem egy zsák makkot,
ebből ti is kaptok!





Szőlő érik a lugasba,
rakd bele a kosaradba!
Finom, édes, kerek szemek,
a mustjuk is igen remek!

Kék a szilva, zöld a szára.
Jó lesz nekem uzsonnára!
Barna magját kiveszem,
édes húsát megeszem!




Csigabiga haragszik a nyárra,
belebújt a csigabiga házba.
Majd előjön, ha zivatar zizzen,
megmosakszik locsipocsi vízben.



Édes ősz jött, hull a körte,
hamvas szilva hull a földre.
Itt egy körte! Hamm, bekapd!
Ott egy alma! Kasba rakd!
Bokor alatt dió búvik, ott ne hagyd!
(Sarkady Sándor: Édes ősz)
 
Híre sincs még a hidegnek, hónak,
de a fecskék azon tanakodnak,
költözzenek, vagy ráérnek holnap?
Az ifjabbak messze repülnének,
maradnának örömest a vének!



Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
 
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő. 
(Tarbay Ede: Ősz-anyó) 
(folyt.köv.)   

(animációk forrása: animaciostarhaz.freeweb.hu)

 

Almás versikék


Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes,ugye jó?
Nekünk hozta ősz anyó.


Piros alma csüng a fán,
szakítsd le te barna lány.
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem.
 
Alma-alma, piros alma,
kofaasszony, kendő rajta.
A kendőjét leveti,
kiscsibéjét kergeti.

Alma, alma gömbölyű,
Piros héja gyönyörű.
Édes húsa ízletes,
Kóstoljuk meg gyerekek! 




Versek az óvodáról



Osvát Erzsébet: Évi óvodás lett

Anyukám is mondja
meg a szomszéd néni:
- Ejnye, de megnőttél,
nagylány lettél, Évi!...
- Óvodába viszlek -
szólt egy nap anyukám,
s ki is választotta
a legszebbik ruhám.
Köténykét adott rám,
hogy a ruhám védje, 
s utunkra indultunk
anyukámmal végre.
Visszaszaladtam az
ajtóból egy percre.
Alvó Biri babám
jutott az eszembe.
Megmondtam Pajtásnak,
kedves, hű kutyámnak:
- Amíg távol leszek,
őrizd a babámat!


Kiss Benedek: Hol teremnek a gyerekek és az óvónénik?

Az óvodában az a jó,
hogy ott terem a sok gyerek,
és ott teremnek az óvónénik,
akiket én mind ismerek.

Közöttük zöldellek éni is ám,
mint a szomszéd kis kertjében
ha alma nő az almafán
(bár én körte vagyok, érzem).

Csak azt tudom, édes vagyok,
mert este otthon ha lefekszem,
apu, anyu mind azt mondja:
aludj szépen, édes szentem!

Tóthárpád Ferenc: Megnyílott az óvoda

Megnyílott az óvoda,
varázslatos palota.
A falakról vidám bábok
kuncogják a nagy világot.

Itt nevetgél sok barát,
felfedezünk száz csodát,
hát… amikor széjjelnézek,
látom, milyen jó kis székek
hívogatnak: „Csüccs ide!”
El se hinné senki se,
hogy az asztal nem hatalmas,
és a mosdó épp alkalmas…

Csuda, csuda, csuda jó,
itt fincsi a kakaó,
s ahány játék, annyiféle,
és a mesének sincs vége!

Ebben a klassz oviban
minden rendben – csakugyan!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Popular Posts

Like us on Facebook

Flickr Images