Itt a gesztenyeszezon! Akinek kisgyereke van, az naponta gazdagabb lesz egy csomó gesztenyével. Szedni kell az oviban, az ovi előtt, a boltba menet, a ház előtt az utcán, hiszen ott hever a lábunk előtt! Kerül a nadrág- és kabátzsebekbe, bevásárlószatyorba, levetett sapkába, vagy csak úgy kézben hozza haza a csemete. Csak gyűlnek és gyűlnek a gesztenyehegyek a lakásban. De mit kezdjünk vele? Ehhez adok most ötleteket!
Egyre aktuálisabbá válnak az őszi versikék, mondókák. Most két olyan verset is találtam, ami nagyobbaknak (akár a kisiskolás korosztálynak) való. Ha tanító néni lennék, az elsőt felolvasnám a környezetismeret órán is, mert sok-sok információt tartalmaz az őszi természetről, a fákról és az állatokról. A második verset viszont rajzórán mondanám el, miközben a gyerekek a gyönyörű vörös-arany-narancs-rozsdabarna színekkel festik meg az őszi erdőt!
Itt is őszi verseket olvashatsz!
Itt is őszi verseket olvashatsz!
Számtalanszor halljuk az oviban ezt a mondatot, de bevallom, legtöbbször kislányok szájából. Hihetetlenül gyorsan tudnak összeveszni és kibékülni, és mindkettőt érzelmekkel túlfűtötten viszik végbe (igazi nők?!). Így történhet meg, hogy az összeveszéskor könnyek között fogadkoznak, hogy soha többet nem játszanak együtt, aztán pár perc múlva már szent a béke köztük. Néha mi is elképedve nézzük ezeket a történéseket és elgondolkodunk: vajon mi is ilyenek voltunk?
Nemrégen egy csapat kiscsoportos szülő mellett álltam az óvoda udvarán. Az egyikük ijedten szólalt meg, amikor meglátott egy tündéri, fürtös hajú kisfiút a mászókán: - Nézzétek, ott a harapós Tibike! (Mint kiderült, a szülők a bölcsődéből ismerték a kisfiút.) A többiek egyszerre fordultak oda aztán egymásra nézve mondták: - Úristen! Már megint kezdődik? Akkor felkészülhetünk!
Ezután rémtörténetek kezdődtek azokról az esetekről, amikor X és Y kislány kék és lila foltokkal ment haza, mert a harapós kisfiú egyfolytában terrorizálta.
Egy kis játékos foglalkoztató szigorúan csak az esősebb, borúsabb napokra. Ha jó az idő, irány kifelé, kirándulni, barangolni a csodás őszi természetbe!
Az ősz rengeteg kincset hoz nekünk. Ha a ti szemetek nem is akad meg minden apróságon, bízhattok benne, hogy a gyerekek minden kis bogyót, ágat, kavicsot hazahordanak.Lassan itt az idő elkezdeni a gyűjtögetést! Sokféle bogyót, termést láthattok útszélen, parkban, séta, kirándulás során, amit érdemes elraktározni (hűvös, szellős helyen), mert rengeteg dekorációt, játékot fabrikálhatunk belőlük, és szép koszorúkat, füzéreket is készíthetünk az ajtóra, ablakba. A kilyukasztott gesztenyét a kisebb gyerekek is ügyesen fel tudják fűzni. A csipkebogyólánchoz vastagabb, tompa végű tűt adjunk a nagyobbaknak. Az almamag-láncot inkább bízzuk az iskolásokra!
Íme egy kis ízelítő:
kép forrása: sharon.qwqw.hu |
Az óvodai nevelés nélkülözhetetlen elemei a gyermekversek, mondókák, amiket mindig az adott évszakhoz, időjáráshoz, témához igazítunk az év során. Az első hűvösebb, esősebb napok beköszöntével már mondogathattuk is az első őszi versikéket, hiszen a gyerekek is észrevették: pulóvert, kabátot, gumicsizmát, sapkát húztak reggel az óvodába jövet, hidegebbre fordult az idő. Volt olyan nap, hogy az udvarra sem tudtunk kimenni, vagy éppen hogy csak kiértünk, a fa alá kellett húzódnunk a csepergő eső miatt.
Minden kisgyerek szereti a találós kérdéseket. Most összegyűjtöttem néhányat, melyek olyan apró kis állatokkal kapcsolatosak, amelyeket nap mint nap megfigyelhettek a környezetetekben. A gyerekek ösztönösen kedvelik az élőlényeket, kíváncsiak rájuk, szeretik őket megfogni, megtapogatni. Lehet, hogy te nem szívesen fogod a kezedbe a csigát, békát, a gyermekednek mégis hagyd, hadd vizsgálja meg őket!
Sajnos az utóbbi napok esős időjárása miatt nem tudtunk sok időt a szabadban tölteni. Most néhány otthon elkészíthető játékot javasolok,amivel rossz idő esetén jót játszhatunk együtt bent a lakásban.
A mi oviscsoportunkban a szülők olyan kedvesek, hogy néha meglepnek minket finomságokkal. Ilyenkor ősszel sokfelé szüretelnek a környékünkön, így gyakran kapunk mi is egy tál szőlőt, vagy a kertben szedett almából, szilvából, körtéből hoznak egy kis kóstolót. Sokszor kerül az asztalunkra otthonról hozott, vagy útközben szedett virágcsokor is.
Tegnap az egyik kisfiú egy nagy szatyor dísztököt hozott az oviscsoportba. Nagyon megörültem, amikor megláttam, mert rögtön megszületett bennem az ötlet: ma jót fogunk matekozni a tökök segítségével!
Eltelt az első hét az óvodában, tele az első napok izgatott élménybeszámolóival, megtörténtek a várva várt viszontlátások, újra találkozhattunk egymással - óvónénik, dadusnénik, gyerekek. Nagyon jó volt átélni, hogy a gyerekek örömmel üdvözöltek minket, szinte mindannyian odaszaladtak, átöleltek, a bátortalanabbak mosolyogva köszöntek és mondták: én is itt vagyok!
Szülői értekezleten az újdonsült ovis szülők tájékoztatóján gyakran elhangzik: "A mi óvodánkban az a szabály..." és lehet, hogy itt egy kisebb felsorolás következik. Az apukák, anyukák buzgón jegyzetelnek, közben meg azon törik a fejüket, vajon hogy fogadja majd a gyerekük ezt a "beszabályozást", hiszen otthon is alig lehet vele bírni. Nem kell megijedni, az óvónénik pontosan tudják, milyen nagy lépés a szülői háztól és az édesanyától való elválás, nem várjuk el azt, hogy minden kisgyerek azonnal és pontosan tartson be minden szabályt, ami az óvodai életben előfordul.
De miért is kellenek ezek a fránya szabályok?
Hallgass meg, fiam: ezeket a szavakat akkor mondom, amikor te éppen alszol, kezecskéd az arcod alá téve és szőke fürtjeid hozzátapadnak nedves homlokodhoz. Csak néhány percre lopóztam be a szobádba. Előtte a könyvtárszobában dolgoztam valamin és akkor hirtelen fojtogató érzés lett úrrá rajtam. Bűntudattal jöttem az ajtódhoz.