Még tavasszal történt…Egy átlagosnak tűnő hétfő reggelen egy kisírt szemű, feketébe öltözött anyuka kísérte be kedves, cserfes kislányát a csoportunkba. Kérdést sem várva mondta a megdöbbentő hírt: az édesapa hétvégén autóbalesetben meghalt. Szóhoz sem jutottam a döbbenettől, első kérdésem az volt: „A kislány tudja?” „Persze” - mondta az anyuka , de annyi az intézni való, muszáj volt elhoznia az oviba. Amúgy is jobb lesz neki most itt, mint otthon. Hamar elbúcsúzott én pedig az első sokk után próbáltam megemészteni a hallottakat. Soha azelőtt nem történt még ilyen az ovis csoportjaimban, így azt sem tudtam, hogyan is kellene kezelni ezt a helyzetet.
Új kiscsoportosaink lettek, szám szerint 26-an. Túl vagyunk a beszoktatás első nehezebb napjain, hetein, amit mindegyik picurka máshogyan viselt. Akik bölcsődéből jöttek szinte megszokott mozdulattal integettek anya után, belevetették magukat a játékok felfedezésébe és csak néha kérdezték meg: "mikor jön anya?"
A gyerekek nem csak a kis bogarakhoz, csigákhoz, hernyókhoz vonzódnak ösztönösen, hanem szeretik nézegetni, megszagolni a szebbnél szebb virágokat is, amelyekből most már nagyon sokfélét láthatunk a séták során. Van amelyiknek már ismerik a nevét is, megfigyelik, hogy otthon is ugyanilyen virág van a kiskertben, de más színű. Tudják, hogy a rózsával vigyázni kell, mert megszúr, a gyermekláncfű pedig az a kis virág, ami először sárga, majd később fehér pihévé változik és el lehet fújni. A legjobban mégis annak az első kinyíló virágbimbónak örültek, amit saját kezűleg ültettek kis műanyag pohárba és végre kivirágzott! Mivel most minden virágba borul, otthon is készíthettek virágos alkotásokat. Például ilyeneket:
Óvodások voltatok-kisfiúk, kislányok. Tündérország berkeit bebarangoltátok. Iskolások lettetek. Mi minden vár rátok! Nagy felfedezések, szép kirándulások. Betűországba vezet a tanító néni. Mennyit fogtok ti otthon majd erről mesélni!
A kisgyerekes családok közül sokan ünneplik meg vasárnap a gyereknapot. Sok gyerkőc mesélte az oviban, hogy hétvégén állatkertbe, kirándulni, vagy különböző programokra mennek. Sok rendezvényt szerveznek ilyenkor, ahová a belépés általában ingyenes, de az ottani körhintáért, horgászásért, arcfestésért, pónilovaglásért meg a sok finomságért (vattacukor, nyalóka) már bizony fizetni kell. Talán ilyenkor mindenki kiszorít egy kis pénzt a gyerekek szórakozására, de ha mégsem sikerül, vagy csak a hétvége egyik napján tudunk kimozdulni, a maradék időben nagyon jó programot szervezhetünk otthonra is! Íme néhány ötlet:
Néhány gyerkőc még nagycsoportos korában is nehezen tudja megkülönböztetni, hogy melyik a jobb és melyik a bal keze. Az iskolában az írás, olvasás megtanulásánál pedig nagy szükségük lesz erre, hiszen nem mindegy, merrefelé néz a "b" betű pocakja, az "F" betű fésűje. Ahhoz azonban, hogy a gyerekek síkban jól tudjanak tájékozódni, először térben kell ezt megtanulniuk, mégpedig saját testük segítségével. A jobb és bal oldal ismerete szorosan összefügg a testkép, testfogalom és a testséma kialakulásával. Mit is jelent ez és hogyan tudunk otthon is olyan játékokat játszani, amelyekkel segíthetünk ezen képességek fejlődésében?
Már javában tart a jó idő, megérkeztek a fecskék, gólyák, egyre hangosabban csivitelnek reggelente a madarak. A földben, fűben lakó apró kis élőlények is előbújtak. Különösen kiadós eső után látunk sok-sok földigilisztát az udvaron. A fűben, bokrokon pedig egyre gyakrabban találnak a gyerekek hernyókat. Érdekes megfigyelni, mennyire természetesnek veszik a kisgyerekek a jelenlétüket. Tenyerükön tartják, nézegetik, megpróbálják megetetni őket, aztán gondosan kiválasztják a lakóhelyét, ahol biztosan jól fogja magát érezni. Eszükbe sem jut, hogy féljenek, irtózzanak tőlük. Persze előfordul, hogy valaki durván eltapossaa kis kukacokat, bogarakat, de szerencsére ők vannak kevesebben. Ilyenkor mindig akad a gyerekek között, aki felháborodva figyelmezteti, ilyet nem szabad csinálni. Talán ha nekik is lesz egy saját készítésű kis hernyójuk, ők is jobban odafigyelnek majd erre.
Iskolába készülő gyerekeknek ajánlom a következő feladatlapokat. Fontos szabály, hogy soha nem szabad erőszakkal leültetni az ovisokat azzal, hogy most pedig készülünk az iskolára és feladatlapokat oldunk meg. Az iskolára készülés nem ebből áll. Sokkal fontosabb, hogy képes legyen a kisgyermek tartósan odafigyelni, saját igényeit késleltetni, az elkezdett játékot, tevékenységet kitartóan végezni, befejezni. A feladatlapok megoldásához szükséges az,hogy előtte a megadott témában már legyen a gyermeknek valódi, kézzelfogható tapasztalata (például a magocska fejlődéséről, a katicák, pillangók kinézetéről). Egyébként a legtöbb iskolába készülő kisgyerek szereti a feladatlapokat megoldani, mert ez már olyan "iskolás" játék. Ezért felesleges is erőltetni, minden gyerkőc megérik rá előbb, vagy utóbb (mint az alma a fán:). Ezen az oldalon is sok letölthető játékot, feladatlapot találsz!
Most olyan anyák napi ajándék ötleteket keresgéltem, amelyekhez nem szükséges semmiféle leírás. A képeket végignézve könnyen elkészíthetőek a kis ajándékok még a legkisebbekkel is. Jó alkotást!
A kisgyerekek nagyon szeretnek énekelni. Sokszor énekelgetünk játékidőben, csak úgy, és ők is gyakran kérik, hogy énekeljük el valamelyik nekik kedves dalocskát. Előfordul, hogy előadást rögtönöznek, székeket raknak sorba, jegyet árulnak, a nézők pedig várják a produkciót, ami nem más, mint egy csokor dal, amelyben otthon hallott sláger, TV-ben látott mese zenéje és persze az óvodában tanult énekek is helyet kapnak. Mostanában annyit fújják - fújjuk együtt - az anyák napi dalokat, hogy néha egész nap ezt énekelgetem magamban. Szerencsére már ők is kívülről tudják a legtöbbet. Itt egy csokor kedvenc:
Sokat beszélgetünk mostanában az anyukákról az oviban. A gyerekek vég nélkül tudják sorolni - kérdezés nélkül is - hogy anya mit főzött, mit vett a boltban, mit mondott, miért volt mérges...Az egyik kislány csak hallgatott és amikor egyszer rá mosolyogtam, megszólalt: "Én nem szeretem anyát." "Miért nem?" - kérdeztem csodálkozva, mire ő azt felelte: "Mert meg szokott verni." Hirtelen nekem is elakadt a szavam, nem is tudtam mit válaszoljak, de ő folytatta: "...amikor rosszak vagyunk." Ismerem az édesanyát és tudom, hogy mostanában nincs könnyű helyzetben a család, a gyerekek viselkedésén is gyakran meglátszik az otthoni zaklatott légkör. "Szerintem anya nagyon boldog lesz, ha ilyen szépen fogod neki elmondani a verset és ilyen gyönyörűen énekelsz!" -mondtam a kislánynak, mire ő csak nézett nagy szemekkel és lassan bólintott egyet. Nem mondta többet, hogy nem szereti az anyukáját és olyan hangosan - szinte kiabálva- énekelt, hogy már csitítgatni kellett, hogy halkabban. Akkor arra gondoltam (nem először), hogy mennyire könnyen megbocsájtanak nekünk mindent a gyerekek! De vajon mi is ugyanilyen megbocsájtóak vagyunk velük szemben?
Eddigi óvónénis éveim legszebb emlékei közé tartoznak azok a hetek, amik az anyák napi készülődéssel teltek. Nemhiába született annyi költemény, művészi alkotás az édesanyákról - a kisgyermekek és az anyukájuk között igenis különleges kapcsolat van. Kilenc hónapig egy test és egy lélek voltunk, és ez a kötődés csak lassan oldódik. Az óvodába érkező kicsiknél az első nagy próbatétel az anyától való elválás megélése; de nagyon sokszor ez az anyukáknak sem könnyű: idegenekre bízni azt a csöppséget, akivel előtte évekig éjjel-nappal együtt voltunk - ennek az elfogadásához is idő kell. Sokszor előfordul még aztán az ovis évek alatt, hogy a picik bármilyen probléma esetén sírdogálva mondják: "anyukámat akarom", "hiányzik anya". Talán meg sem tudnám számolni, hányszor mondtam már el azt a mondatot: "Tudod, anya is dolgozik és annak örül, ha mosolyogsz és jókedvű vagy, amikor érted jön!". És szerencsére már az is sokszor megtörtént, hogy egy kicsit megmelegedhetett a szívem, amikor - véletlenül - úgy szólítottak meg az ovisaim, hogy "anya!".
Idén nehéz dolgunk volt a heti témák és foglalkozások megtervezésénél, mert márciusban még hiába szerettük volna megfigyelni a természetet (aminek a naptár szerint már ébredeznie kellett volna), még hó borított mindent, nyoma sem volt a várva várt tavasznak. De most áprilisban végre eljött az idő, amikor nagy sétákat tehetünk, megnézhetjük a környező házak kiskertjeiben az egymás után sorra nyíló gyönyörű tavaszi virágokat, a rügyező fákat és az udvaron is hosszan vizsgálgathatjuk a bogarakat, földigilisztákat. Nagyon fontos feladatunk a gyerekek figyelmét felhívni az őket körülvevő természet szépségeire. De ez igazából nem is nehéz, hiszen ők nagyon közel állnak a kis élőlényekhez: a növényekhez, állatokhoz egyaránt.
Talán azt gondoljátok, mire oviba kerül egy kisgyerek, már túl van a hisztis korszakon. Valóban, a legsűrűbb hisztis időszak a 2-3 éves korra esik, de van akinél ez még jócskán átnyúlik az óvodás évekre is. Nemrégiben egy 5 éves nagylány igazi dührohamot produkált, mert a buszos utazásunk után nem engedtem, hogy egyedül szaladjon el az óvoda bejáratáig. Mivel neki nem jutott pár, az én kezemet fogta (vagyis csak én fogtam az övét, ő meg rángatta). Természetesen elmagyaráztam neki, miért nem szaladhat végig egyedül az úton. Arrafelé biciklivel is közlekednek, ezért veszélyes lett volna, de egyébként is együtt megyünk mindig az úton és nem rohanunk. Amikor nem sikerült kitépnie a kezét az enyémből, óriási sírásba kezdett, majd beleharapott a kezembe. Aztán persze úgy kellett végig vonszolni a járdán, ő meg torkaszakadtából ordított. Na, akkor bennem is felrémlettek a saját gyerekeimmel megélt régi kínos hisztis szituációk. Ugye ismerős?
Húsvétkor egy nappal több szabadnapunk van, így biztosan akad egy kis idő játékra, mókázásra. Bár az időjárás nem a legjobb, azért ha akarjuk, vidámmá tehetjük a húsvétot különböző alkalomhoz illő játékokkal. Sajnos a kinti játékok most nem jöhetnek szóba (esőt ígérnek az időjósok), de lehet, hogy a következő hétvégén már azokat is eljátszhatjátok. Bent pedig csak egy kis bútortologatásra van szükség, hogy elegendő helyünk legyen, aztán indulhat is a játék!
Ha elkészültek a húsvéti tojások, valamibe bele is kell tenni őket. No és az ajándék édességnek is jól jön egy szép kosárka, vagy tasak. Ha még belefér az idődbe, alkoss valamit a gyerekekkel együtt! A festésbe, díszítésbe a kisebbeket is bevonhatod, a hajtogatásban, vágásban pedig már a nagyobbak is ügyeskedhetnek.
Szerintetek van még olyan apuka, aki az ovis kisfiát kézen fogva elindul meglocsolni a női családtagokat, esetleg kis barátnőket? Remélem, igen! Ha pedig elindulnak, verset is kell mondani a locsolás mellé. Tudom, ma nagyon divatos vicces, rövid versikéket mondani, de szerintem nagyon aranyosak a kicsik, amikor komolyan a lányok elé állnak és elmondanak egy igazi szép locsolóverset. Ezért nem csak piros tojást lehet bezsebelni, de komoly dicséreteket is, főleg a büszke nagymamáktól! A következő locsolóversekben az a jó, hogy kicsiknek-nagyoknak egyaránt megfelel, mert a kisebbek megtanulhatnak belőle egy versszakot, a nagyobbak pedig többet.
A mi ovinkban húsvét előtt mindig tartunk egy szülőkkel közös tojásfestő délelőttöt. Amíg erre készülünk sok-sok ötletet keresgélünk, mert szeretnénk minden évben mástechnikákkal megismertetni az anyukákat, apukákat. Most a legújabb felfedezésünk a tojáshéj mozaikkal díszített tojás, amit feltétlenül ki szeretnénk próbálni. Úgy tervezzük, hogy készítünk még tojást szalvétatechnikával, valamint különböző színes szalagokkal díszítve és természetesen nem maradhat el a hagyományos levélke-rátétes, harisnyába kötözött festett tojás sem. A tojásfestésen kívül készülünk még egyéb barkácsolással, például barikás képpel, amit vattadarabokkal lehet díszítgetni, meg pomponból készült kiscsibével. Remélem sikerül majd sokat fotóznom a nagy munka közben (ez nem mindig egyszerű), de addig is nézegessetek pár kedvcsináló képet!
A versek, mondókák mondogatása nemcsak örömforrás a gyerekek számára. Általa fejlődik ritmusérzékük, gyarapodik szókincsük, észrevétlenül elsajátítják a helyes hangképzést, a mondatalkotást. Óvodáskorban sok-sok ismeretet is közölhetünk a versek által. A húsvéti versekben szerepelnek például állatok, a tavasz jellemzői, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások. Ezek mind-mind beépülnek a gyerekek tudatába, észrevétlenül tanulnak, fejlődnek, miközben jókedvűen verselnek, játszanak - mondjuk egy nyuszibábbal.
A különböző ünnepekre készülődést körülbelül két héttel az ünnep előtt szoktuk elkezdeni az óvodában. A kisgyerekeknek ez egy nagyjából belátható időtartam, bár a pici ovisoknak ez is nagyon hosszú. Tíz napot még meg tudnak számolni a kezükön, a nagyobbaknak pedig meg tudjuk mutatni a naptárban, mennyi napot kell még áthúzni, amíg eljön a nyuszi. Persze ilyenkor már nagy lelkesedéssel kapcsolódnak be mindenfajta tevékenységbe, ami a húsvétról szól. Nyuszis, tyúkos, kiscsibés dekorációkat készítünk, papírból kivágott tojásokat díszítünk, húsvéti verseket tanulunk, torna foglalkozáson versenyezünk, melyik nyuszi ugrik nagyobbat, és természetesen az alvás előtti mese is nyuszikról szól. Ha időtök engedi varázsoljatok otthon is egy kis húsvéti hangulatot egyszerűen elkészíthető díszekkel!
Manapság már nem nagyon küldünk képeslapot, üdvözlőlapot egymásnak. Az oviban viszont azt tapasztalom, hogy a gyerekek nagyon szívesen foglalatoskodnak ilyesmivel. Szeretnek vágni, ragasztani, festeni, rajzolni főleg akkor, ha mindenki megvalósíthatja az alkotás során a saját ötleteit. Az üdvözlőlap készítés pedig ilyen tevékenység: biztos, hogy nem lesz közte két egyforma. Ha pedig végignézzük az elkészült műveket, már felismerjük a jellegzetes motívumokat, amik csak arra a bizonyos kisgyermekre jellemzőek. A megrajzolt formák, a színek használata, az ismétlődő motívumok mind-mind a gyerekek jellegzetes kézjegyei, ami azt üzeni: "Ez én vagyok!" Húsvét előtt érdemes egy délután leülni és alkotni valami szépet, amit aztán közösen postára adhatunk és elküldhetünk mondjuk a nagymamának. Neki biztosan ez lesz a legszebb húsvéti ajándék!
Március 15 eszméjét az óvodásoknak még nem igazán tudjuk megmagyarázni, a nemzeti identitásuk megalapozása érdekében azonban fontos, hogy az ő tudásszintjüknek megfelelően foglalkozzunk ezzel a fontos ünnepel az oviban is. A kisgyermekek még nem tudják értelmezni az olyan fogalmakat, mint "forradalom", "szabadság", vagy ez utóbbiról az jut eszükbe, amikor apa, vagy anya nem dolgozik. Az ünnep lényegét viszont megéreztethetjük velük úgy, hogy beszélgetünk arról, melyik országban is élünk, miről ismerjük ezt fel (zászló, magyar nyelv, címer). Biztosan tudnak majd más országokat is említeni, akkor megbeszélhetjük, hogy nekik más a zászlójuk, sőt más nyelven is beszélnek. Megkérdezhetjük, vajon tudnak-e valamit arról, miért tűznek kokárdát az emberek ezekben napokban a ruhájukra? Egyáltalán mi is az a kokárda? Elmesélhetjük, hogy ezen az ünnepen azokra a bátor katonákra emlékezünk, akik a mi hazánkért harcoltak. Képeskönyvekben megnézhetjük, milyen ruhájuk, felszerelésük volt a huszároknak, sőt mi magunk is készíthetünk kis huszárfigurát.
Hamarosan itt van az iskolai jelentkezések, beiratkozások ideje. A nagycsoportos gyerekek szülei - úgy tapasztalom - egyre jobban szoronganak, izgulnak a rájuk és a gyerekekre váró nagy változás miatt. Ezek a félelmek sokszor abból adódnak, hogy nem tudják, melyik iskolát, melyik tanítónénit válasszák, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének. Kisebb községben, faluban egyszerűbb a dolog, hiszen ahol egy iskola van, ott nem is kell ezen gondolkodni. Ráadásul ahol mindenki ismeri egymást, ott a tanító néni sem idegen a gyerekek számára. Iskolába lépés idején a legfontosabb, hogy (ugyanúgy, mint az óvodakezdésnél) mi szülők is inkább örömmel, kíváncsisággal várjuk az iskolakezdést! Ha a gyerekünk azt látja rajtunk, hogy szorongunk, félünk a változástól, akkor valószínűleg ő is így fog viselkedni. Megnyugtatásul játsszunk néha iskolásdit! Legyünk mi a tanító néni és rajzoljunk egy füzetbe vonalakat, karikákat, amiket megpróbálhat folytatni. Ha igyekszik, odafigyel, dicsérjük meg, még akkor is ha dülöngélnek a vonalak, vagy a karikák inkább tojásra hasonlítanak! Matematika óra gyanánt pedig megoldhatjuk az alábbi feladatlapokat. Aztán a tornaóráról se feledkezzünk el: irány ki az udvarra kergetőzni, biciklizni!
Az óvodás évek alatt egyre inkább tudatosodik a gyerekekben, hogy léteznek fiúk és léteznek lányok, akik sok dologban ugyanolyanok, néhány tulajdonságban mégis különböznek egymástól. Leginkább a külső tulajdonságokban megmutatkozó sajátosságok azok, amit ők észrevesznek egymáson: a lányoknak gyakran hosszú a haja, amit csatokkal, hajpántokkal, hajgumikkal díszítenek, néha még be is bodorítja az anyukájuk; szoknyában járnak, bizony gyakran még a körmük is ki van festve. Persze nem mindegyikük ilyen, van közöttük, aki a tetkókat szereti, ha bántják harciasan nekiáll verekedni és bizony hallottam már kislányt csúnyán káromkodni is. A gyerekek mindig a családnak a tükörképei, amelyben élnek. Akarva-akaratlanul sok mindent megtudunk az otthoni háttérről az alapján, ahogyan a gyerekek viselkednek, véleményt mondanak, megnyilvánulnak. Az egyik kisfiú például mindig előreengedi a lányokat, ha sorakozunk - őt arra tanította az apukája, hogy a lányokkal udvariasan kell viselkedni. Ha azt szeretnénk, hogy felnőve majd a mi gyerekeink is tiszteljék egymásban a férfit és a nőt, bizony nekünk is úgy kell viselkednünk, hiszen a gyerekek azt tanulják meg tőlünk, amit látnak - nem azt, amit mondunk nekik. Ha az apukák megköszöntik nőnapon a család nőtagjait, akkor biztosan a kisfiúk is szívesen adnak ajándékot anyunak, nagymamának, huginak - például ilyen virágos képet:
Az óvodában szinte az egész év során előkerül az állatok témaköre, énekek, mesék, versek, vagy az évszakokhoz kapcsolódó ábrázoló tevékenységek során. Van azonban egy időszak, amikor több héten át kiemelten foglalkozunkaz állatokkal. Nálunk ez most éppen erre a február végi - márciusi időszakra esik, mivel a tavasz még nem igazán köszöntött be, a húsvéti készülődés pedig még egy kicsit odébb van. Ha alkalmunk adódik rá, először mindenképpen személyesen ismerkedünk meg a háziállatokkal. Mindig akad a szülők, nagyszülők között, akinek segítségével meglátogathatunk egy baromfiudvart, vagy birkákat, lovakat figyelhetünk meg a gyerekek nagy örömére. A személyes élmény és tapasztalás semmihez sem hasonlítható tanulási forma ebben az életkorban. A tyúkok etetése, a kisbari megsimogatása, a lovaglás igazi élményt nyújt a gyerekeknek, amihez bármikor visszanyúlhatunk, ha ismereteiket tovább szeretnénk bővíteni. Az erdei állatokat többnyire csak diafilmről, képeskönyvekből ismerjük meg, a vízparti állatokat pedig az igazi tóparton, vagy az akvarisztika boltban tett látogatás alkalmával. Ha már mindezeken túl vagyunk, sokat beszélgettünk, meséltünk, verseltünk, báboztunk és énekeltünk az állatokról, megoldhatunk pár feladatlapot is.További nyomtatható feladatlapok és játékok itt!
Hiába szállingózik a hó, a naptár már azt mutatja, hogy nemsokára itt lesz a tavasz! Reméljük, egyre többet tartózkodhatunk majd a szabadban, ahol nap, mint nap lesz lehetőségünk megfigyelni az ébredező természetet. Márciusban már kibújnak az első tavaszi virágok, a fák, bokrok rügyecskéi egyre duzzadtabbak lesznek, a fű megint elkezd zöldülni. A napsütésre előbújnak a bogarak, a csigák, eső után gilisztát is láthatunk majd. Ha tehetünk, hajtassunk otthon is virághagymát cserépben (ilyenkor nagy a kínálat a virágboltokban), vagy vessünk el egypár magot (a zsázsa, a bab nagyon hamar kicsírázik) és figyelgessük minden nap, hogyan bújik ki, nő egyre nagyobbra és fordul a fény felé a kis növény. A sok értékes megfigyelés mellett azt is megtapasztalhatják a gyerekek, hogy a türelem, a várakozás nem hiábavaló, és a gondoskodásnak, törődésnek mindig van eredménye!
Mostanában sokszor kérdezik a gyerelek az oviban: "Óvónéni, mikor lesz már nyár?" Ezzel tulajdonképpen azt szeretnék kifejezni, hogy ők is várják már a jó időt, a meleget, a napsütést, amikor sokat lehetünk kint a szabadban, nem kell már sálat, sapkát, kesztyűt felhúzni. A gyerekek számára az idő múlását, az évszakok változását a saját maguk által megtapasztalt élmények érzékeltetik a legjobban.Hiába nézegetjük a naptárt, esetleg húzzuk át minden este a napokat, beláthatatlanul sok időt jelent nekik az az egy-két hét, amíg elérkezik a farsangi bál ideje, a születésnapjuk, vagy akár a húsvéti nyuszi. Jól tesszük, ha a kissé enyhébb, naposabb időben nagy sétákat teszünk és megfigyeljük a lassan ébredező természet szépségeit - például az itt-ott már kibukkanó hóvirágokat - és együtt örülünk, hogy most már biztosan nincs messze a tavasz! Amíg pedig elérkezik, addig is készítsünk saját magunknak hóvirágot!
Talán már mindenki hallott a mohácsi Busójárásról, mely 2009 óta az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének is része lett. Magyarországon talán ez a legnagyobb téltemető farsangi népszokás, melyre évről évre több tízezer vendég látogat el. Első pillantásra kicsit ijesztőek a hatalmas, bundába, félelmetes álarcba öltözött busók, főleg a gyerekek számára. De közöttük járva kiderül, hogy barátságosak, a gyerekeknek cukrot osztogatnak, megsimogatják őket, hogy eloszlassák félelmüket a néha felnőtt szemmel is ijesztő maskarákkal szemben. Ha nem sikerül elutazni személyesen a Duna parti kisvárosba, készítsünk otthon busóálarcot! Ha pedig részesei voltunk az eseménynek, a gyerekek valószínűleg szívesen mesélnek majd róla, ha nem is szóban, de rajzban, alkotásban.
A farsang a mulatozások, bolondozások ideje. Sokat táncolunk, énekelünk az oviban is ebben az időszakban. Megtanuljuk az egyszerűbb tánclépéseket, amelyeknek az utánzásához nem kis odafigyelésre van szükség. Készülődünk a farsangi bálra, van aki titokban tartja, más örömmel újságolja el, hogy milyen jelmezbe fog bújni. Álarcokat, maszkokat készítünk, amelyeket játékidőben is szívesen felhúznak a gyerekek. Előszedik a különféle maskarákat, a fiúk néha kendőt kötnek, "öreganyám"-nak öltöznek, a lányok meg kisbaba ruhába bújnak és a babaágyra fekszenek, vagy éppen kutyákká, lovakká változnak át. Érdekes megfigyelni, melyik gyermek mivé változik legszívesebben. Egyik még baba szeretne lenni, talán hogy az édesanyja vele foglalkozzon úgy, mint a kistestvérével, a másiknak a nagymamája hiányzik nagyon, talán ezért bújik kendőbe-szoknyába. Persze nem mindig kell messzemenő következtetéseket levonni ezekből a szerepjátékokból. Mindig ismerni kell az adott gyermeket és a körülményeket is. A jó hangulathoz, a vidám légkör megteremtéséhez a dalokon kívül a versek is remekül hozzájárulnak.
A jelmezbe bújás a gyerekek számára varázslatos, mesebeli dolog. Teljesülhet a kívánságuk és azzá válhatnak, amivé szeretnének. Végre bebújhatnak a bátor harcos, a minden akadályt legyőző királyfi, a mindenkit elbűvölő szépséges királykisasszony, vagy a szeretetreméltó, vidám bohóc bőrébe. Ha saját maguk változnak át boszorkánnyá, szellemmé, már nem is lesz számukra olyan félelmetes a mesék gonosz figurája. A felnőttek már ritkán öltenek jelmezt, pedig érdemes lenne nekik is megtapasztalni ennek a cselekedetnek a vágyteljesítő, kompenzáló hatását. Segítsünk a gyerekeknek, hogy teljesüljön a kívánságuk,ne erőltessünk rájuk olyan jelmezt, amiben nem érzik jól magukat! Igaz, nem mindig könnyű a megvalósítás, de egy-egy kiegészítő elkészítése nemis olyan nagy feladat.
Ilyenkor farsang táján felnőttek és gyerekek egyaránt tartanak jelmezes mulatságokat. A felnőtteknél ez általában a táncolást foglalja magába, gyerekeknél viszont nem árt odafigyelni arra, hogy az egész maskara nagyobb igénybevételnek van kitéve. Fontos szempont, hogy a kisgyermek kényelmesen tudjon benne mozogni, ugrálni, sőt még olyan mozgásokra is alkalmas legyen, amire a felnőttek talán nem is gondolnak: lehessen benne a szőnyegen hemperegni, négykézláb mászni, de legalább törökülésbe leülni. Nem jó, ha túl sok kellék tartozik hozzá (legyező, kosár, focilabda, kampósbot), mert ezektől egy idő után úgyis megválnak a gyerekek (kivéve természetesen a kardokat pisztolyokat és más fegyvereket:). Ezért, ha lehet az arcukra ne tegyünk répa-, vagy bohócorrot, madárcsőrt, sőt a divatos hercegnős szemüveg-álarcok is egy idő után feleslegessé válnak. Hogy mégis egy kicsit elvarázsoljuk őket, inkább fessük ki az arcukat a választott karakterüknek megfelelően! Persze ezt se vigyük túlzásba, mert az evés-ivás-játék közben hamar elmaszatolódik majd.
Nemsokára kezdődnek a farsangi mulatságok az oviban! A gyerekeknek ez jó szórakozást jelent, az anyukáknak pedig általában fejtörést: milyen jelmezbe öltözzön a gyerek? Manapság már ritkaságszámba megy, ha a gyerekek otthon készült jelmezbe bújnak, pedig nem is olyan nagy ördöngösség elkészíteni egy-egy kalapot, kiegészítőt, és keresni egy-két megfelelő ruhadarabot a maskarához. Ennek még az a hatalmas előnye is megvan, hogy utána a gyerek bármikor felhúzhatja és játszhat benne, nem kell visszavinni a kölcsönzőbe. Nem beszélve arról, amikor büszkén mondja a többieknek: "ezt az anyukám - apukám - csinálta!
Verseket nem csak akkor "tanulunk" az oviban, ha anyák napi, vagy évzáró műsorra készülünk. Az óvodai nevelés mindennapi feladatához tartozik, hogy megszerettessük a gyerekekkel a gyermekirodalmi alkotásokat: mondókákat, verseket, meséket. Sokféle módon lehet ezt megtenni: nagyon kedvelik például a gyerekek, ha a versikéket egy bizonyos - a vershez illő - báb segítségével mondogatjuk; télen lehet ez egy jegesmaci, hóember, vagy éppen pingvin figura. A téli verseket sokszor hallják a gyerekek rajzolás, festés, alkotás közben, vagy éppen amikor kinézünk az ablakon a hóesést csodálva. Így összekapcsolódva a többi nevelési területtel még hatásosabbá válnak a költemények, hiszen nemcsak hallják a versben a tél jellemzőit, hanem saját maguk érzékelik és alkotásaikban meg is jelenítik azokat. A versek segítségével szinte észrevétlenül jutnak fontos ismeretek birtokába: megtudják, mi történik télen a földben megbúvó magocskákkal, a megkopaszodott fákkal, és hogyan segíthetnek az éhes kismadarakon. Biztosan rákérdeznek majd, mi is az a zúzmara, a dér, miből lesz a jégvirág, így további hasznos beszélgetés alakulhat ki a versben hallottakkal kapcsolatban. Ha sokszor jutnak ilyen típusú élményhez fejlődni fogkifejezőkészségük, mondatalkotásuk, ritmusérzékük is, és remélhetőleg iskolás korukban is szívesen olvasgatnak majd verseskönyveket - immár egyedül.
A gyerekek általában szeretnek rajzolgatni, festegetni - főleg, ha nincs számukra előírva, hogy mit kell ábrázolnia az elkészült műnek . A fiúk között akadnak, akik nem szívesen fognak ceruzát a kezükbe, de gyurmázni,vágni, ragasztgatni, barkácsolni biztosan ők is szeretnek. Ezek a tevékenységek mind-mind alkalmasak arra, hogy fejlesszék az ujjaik finommozgását, amire majd később az írás során (és még később az aprólékos szerelés, alktarészek összerakása során) is szükségük lesz. A gyerekek számára azért is fontosak a vizuális tevékenységek, mert ők így tudják legjobban kifejezni érzelmeiket, gondolataikat az őket ért eseményekről, az őket körülvevő világról. Szókincsük, mondatalkotásuk még nem elég fejlett ahhoz, hogy olyan sokszínűen és részletesen bemutassák azt, ami a fejecskéjükben van, mint az alkotásaik által. Ezért jó, ha néha otthon is alkalmat teremtünk rá, hogy valamilyen módon alkothassanak.
Az óvodás gyerekek is sokat tanulnak az oviban, de egészen máshogyan, mint a iskolások. Az ovisok úgy szereznek maradandó ismereteket, ha átélik, megtapasztalják a dolgokat, érzékszerveiket használhatják a megismeréshez. A gyümölcsöket, zöldségeket például nem könyvből nézegetjük, hanem megfogjuk, megtapogatjuk, megszagoljuk, megkóstoljuk, salátát készítünk belőlük, sőt játszunk vele: boltosat, főzőcskét, kakukktojás-játékot, meg amit ők még kitalálnak. Csak azt tudják megtanulni, ami érdekli őket, ezért igyekszünk mindig olyan játékokat, tevékenységeket kínálni nekik, ami számukra érdekes, örömet okoz. A feladatlapok éppen ezért azoknak a gyerekeknek valók, akik kimondottan szeretik az ilyen típusú feladatokat, már várják az iskolát, szívesen játszanak iskolásdit. Sohasem szabad erőltetni a feladatmegoldást, azt remélve, hogy ettől majd biztosan okos lesz a gyerek. Ha nem leli benne örömét, akkor az ellenkező hatást érjük el.