Téli versek gyerekeknek
vasárnap, január 20, 2013
Verseket nem csak akkor "tanulunk" az oviban, ha anyák napi, vagy évzáró műsorra készülünk. Az óvodai nevelés mindennapi feladatához tartozik, hogy megszerettessük a gyerekekkel a gyermekirodalmi alkotásokat: mondókákat, verseket, meséket. Sokféle módon lehet ezt megtenni: nagyon kedvelik például a gyerekek, ha a versikéket egy bizonyos - a vershez illő - báb segítségével mondogatjuk; télen lehet ez egy jegesmaci, hóember, vagy éppen pingvin figura. A téli verseket sokszor hallják a gyerekek rajzolás, festés, alkotás közben, vagy éppen amikor kinézünk az ablakon a hóesést csodálva. Így összekapcsolódva a többi nevelési területtel még hatásosabbá válnak a költemények, hiszen nemcsak hallják a versben a tél jellemzőit, hanem saját maguk érzékelik és alkotásaikban meg is jelenítik azokat. A versek segítségével szinte észrevétlenül jutnak fontos ismeretek birtokába: megtudják, mi történik télen a földben megbúvó magocskákkal, a megkopaszodott fákkal, és hogyan segíthetnek az éhes kismadarakon. Biztosan rákérdeznek majd, mi is az a zúzmara, a dér, miből lesz a jégvirág, így további hasznos beszélgetés alakulhat ki a versben hallottakkal kapcsolatban. Ha sokszor jutnak ilyen típusú élményhez fejlődni fog kifejezőkészségük, mondatalkotásuk, ritmusérzékük is, és remélhetőleg iskolás korukban is szívesen olvasgatnak majd verseskönyveket - immár egyedül.
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
Sarkady Sándor: Hóember
Szikrázik a hótenger,
elkészült a hóember!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!
Seprűnyél a kezében,
vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!
Hideg, téli reggelen asztalon a reggeli,
valaki az ablakom jégvirágát csipkedi.
Hát ez vajon ki lehet? Reggelimet otthagyom.
Egy kis cinke kopogott, sírt, mert éhes volt nagyon.
Ímmel-ámmal ettem csak, unottan csipegettem,
maradt zsemle, szalámi, az ablakba kitettem.
A kis cinke boldogan és mohón falatozott,
sőt a finom lakomán mind több madár osztozott!
Ez a csicsergő sereg étvágyamat meghozta, anyukám a reggelit másodszor is behozta.
Zelk Zoltán: Téli fák
Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.
Ejnye, ejnye, téli fák,
ez aztán a furcsaság:
hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát!
Csoóri Sándor: Hókutya
Csináljatok
hóembert,
én csinálok
hókutyát,
hószőrű komondort,
amilyen még sosem volt.
Így gondolom,
úgy gondolom,
kész is már a komondorom,
szájában jégcsap,
csont helyett azt kap!
Mészely József: Téli hangok
Kéményen szél
fütyörész,
keringőzik.
Mint cintányér,
ablak zörren.
Párkányára
rigó röppen.
Azt füttyögi:
"Éhes vagyok,
segítsetek,
kis pajtások!"
Jánky Béla: Hóhullásban
Nő a kucsma,
bővül a bunda,
tágul az udvar,
nyúlik a csúszka.
Hóhullásban
hangos az utca,
szöktet a jókedv,
ugra a bugra.
Kucsma, bunda
azé a csúszka,
leckéjét ki már
tízesre tudja.
Szauer Ágoston: Téli est
Este ha jársz,
pislog a ház,
hó van. Hó.
Baktat a Tél,
két lova vén,
válla hegyén
holdsarló.
Szepesi Attila: Széllel szálló esztendő - január
Havon sikló január,
arcot pirosító,
száncsengővel csilingelő,
cinkét szomorító,
világító jégcsapokkal
fagyot élesítő.
Tordon Ákos: Hószakadás
Szakad a hó javából-
fehér pelyhes dunnából.
Szakadt dunna pihe-puha pelyhe
ha hozzánk hull, akkor hull jó helyre.
De a szomszéd, hogy ne irigykedjen,
udvarára kétszer annyi essen!
S ha neki jut, más se szomorkodjon:
az áldásból hét falunak jusson!
Jut is, marad is, amíg el nem olvad.
Hány tonna hullt? Megszámolom holnap.
Molnos Lajos: Jégvirágos
Bolyhos bundás január
térdig érő hóban jár.
Víz fenekén a halak
összebújva alszanak.
Puha ujjú szelekről,
rügyfakasztó esőkről
álmodnak a fák.
De éjszaka (az ablakban)
nem nyílik csak
hideg jégvirág.
Veress Miklós: Jég
Jég! Jég! Jég!
Palota az ég!
Hókirálynak
jégvárában
állok talpig zúzmarában.
Ha volna még,
könnyem hullna.
Az is csak jég-
eső volna.
0 megjegyzés