Téli versek gyerekeknek

vasárnap, január 20, 2013

Verseket nem csak akkor "tanulunk" az oviban, ha anyák napi, vagy évzáró műsorra készülünk. Az óvodai nevelés mindennapi feladatához tartozik, hogy megszerettessük a gyerekekkel a gyermekirodalmi alkotásokat: mondókákat, verseket, meséket. Sokféle módon lehet ezt megtenni: nagyon kedvelik például a gyerekek, ha a versikéket egy bizonyos - a vershez illő - báb segítségével mondogatjuk; télen lehet ez egy jegesmaci, hóember, vagy éppen pingvin figura. A téli verseket sokszor hallják a gyerekek rajzolás, festés, alkotás közben, vagy éppen amikor kinézünk az ablakon a hóesést csodálva. Így összekapcsolódva a többi nevelési területtel még hatásosabbá válnak a költemények, hiszen nemcsak hallják a versben a tél jellemzőit, hanem saját maguk érzékelik és alkotásaikban meg is jelenítik azokat. A versek segítségével szinte észrevétlenül jutnak fontos ismeretek birtokába: megtudják, mi történik télen a földben megbúvó magocskákkal, a megkopaszodott fákkal, és hogyan segíthetnek az éhes kismadarakon. Biztosan rákérdeznek majd, mi is az a zúzmara, a dér, miből lesz a jégvirág, így további hasznos beszélgetés alakulhat ki a versben hallottakkal kapcsolatban. Ha sokszor jutnak ilyen típusú élményhez fejlődni fog kifejezőkészségük, mondatalkotásuk, ritmusérzékük is, és remélhetőleg iskolás korukban is szívesen olvasgatnak majd verseskönyveket - immár egyedül.

Várnai Zseni: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
      

Sarkady Sándor: Hóember
  
Szikrázik a hótenger,
elkészült a hóember!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!

Seprűnyél a kezében,
vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger-
répaorrú hóember!  

Vereb Mara: Reggeli a madarakkal

Hideg, téli reggelen asztalon a reggeli,
valaki az ablakom jégvirágát csipkedi.

Hát ez vajon ki lehet? Reggelimet otthagyom.
Egy kis cinke kopogott, sírt, mert éhes volt nagyon.

Ímmel-ámmal ettem csak, unottan csipegettem,
maradt zsemle, szalámi, az ablakba kitettem.

A kis cinke boldogan és mohón falatozott,
sőt a finom lakomán mind több madár osztozott!

Ez a csicsergő sereg étvágyamat meghozta, anyukám a reggelit másodszor is behozta.   

    Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
ez aztán a furcsaság:
hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát!   


 Csoóri Sándor: Hókutya

Csináljatok 
hóembert,
én csinálok
hókutyát,
hószőrű komondort,
amilyen még sosem volt.

Így gondolom,
úgy gondolom,
kész is már a komondorom,
szájában jégcsap,
csont helyett azt kap! 
             

                                                           Mészely József: Téli hangok

                                                           Kéményen szél
fütyörész,
Pihe táncol,
keringőzik.

Mint cintányér,
ablak zörren. 
Párkányára
rigó röppen.

Azt füttyögi: 
"Éhes vagyok,
segítsetek,
kis pajtások!"
                                                                
Jánky Béla: Hóhullásban

Nő a kucsma,
bővül a bunda,
tágul az udvar,
nyúlik a csúszka.

Hóhullásban
hangos az utca,
szöktet a jókedv,
ugra a bugra.

Kucsma, bunda
azé a csúszka,
leckéjét ki már
tízesre tudja.    

   Szauer Ágoston: Téli est

Este ha jársz,
szél hadonász,
pislog a ház,
hó van. Hó.

Baktat a Tél,
két lova vén,
válla hegyén 
holdsarló.

Szepesi Attila: Széllel szálló esztendő - január

Havon sikló január,
arcot pirosító,
száncsengővel csilingelő,
cinkét szomorító,
világító jégcsapokkal
fagyot élesítő.
    




Tordon Ákos: Hószakadás

Szakad a hó javából-
fehér pelyhes dunnából.
Szakadt dunna pihe-puha pelyhe
ha hozzánk hull, akkor hull jó helyre.
De a szomszéd, hogy ne irigykedjen,
udvarára kétszer annyi essen!
S ha neki jut, más se szomorkodjon:
az áldásból hét falunak jusson!
Jut is, marad is, amíg el nem olvad.
Hány tonna hullt? Megszámolom holnap.     




Molnos Lajos: Jégvirágos

Bolyhos bundás január
térdig érő hóban jár.
Víz fenekén a halak
összebújva alszanak.
Puha ujjú szelekről,
rügyfakasztó esőkről
álmodnak a fák.
De éjszaka (az ablakban)
nem nyílik csak 
hideg jégvirág.
    
 
Veress Miklós: Jég

Jég! Jég! Jég!
Palota az ég!

Hókirálynak 
jégvárában
állok talpig zúzmarában.

Ha volna még,
könnyem hullna.
Az is csak jég-
eső volna.   

You Might Also Like

0 megjegyzés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Popular Posts

Like us on Facebook

Flickr Images