Versek anyák napjára
vasárnap, április 21, 2013
Sokat beszélgetünk mostanában az anyukákról az oviban. A gyerekek vég nélkül tudják sorolni - kérdezés nélkül is - hogy anya mit főzött, mit vett a boltban, mit mondott, miért volt mérges...Az egyik kislány csak hallgatott és amikor egyszer rá mosolyogtam, megszólalt: "Én nem szeretem anyát." "Miért nem?" - kérdeztem csodálkozva, mire ő azt felelte: "Mert meg szokott verni." Hirtelen nekem is elakadt a szavam, nem is tudtam mit válaszoljak, de ő folytatta: "...amikor rosszak vagyunk." Ismerem az édesanyát és tudom, hogy mostanában nincs könnyű helyzetben a család, a gyerekek viselkedésén is gyakran meglátszik az otthoni zaklatott légkör. "Szerintem anya nagyon boldog lesz, ha ilyen szépen fogod neki elmondani a verset és ilyen gyönyörűen énekelsz!" -mondtam a kislánynak, mire ő csak nézett nagy szemekkel és lassan bólintott egyet. Nem mondta többet, hogy nem szereti az anyukáját és olyan hangosan - szinte kiabálva- énekelt, hogy már csitítgatni kellett, hogy halkabban. Akkor arra gondoltam (nem először), hogy mennyire könnyen megbocsájtanak nekünk mindent a gyerekek! De vajon mi is ugyanilyen megbocsájtóak vagyunk velük szemben? Donászy Magda: Anyák napján
Tavaszodik, kiskertemben
kinyílott a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kéknefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján
édes-kedves anyukám.
Köszöntő - népköltés
Májusi vasárnap illatos reggele,
drága jó anyukám virágos ünnepe.
Ez a kis ajándék beszéljen helyettem,
melyet kis kezemmel magam készítettem.
Azt kívánom mindig legyél boldog, vidám,
arcodról a mosoly tündököljön reám.
Odafutok hozzád, szorosan ölellet.
Anya, ugye tudod mennyire szeretlek?
Színes ceruzák
Ceruzák, ceruzák, de szép színes ceruzák!
A sárgával csibét festek, a zölldel fát, levelet.
A fehérrel havas tájat, a kékkel meg hegyeket.
A pirossal jó anyácskám leírom majd nevedet,
hogyha írni megtanulok. De addig,
bár nem nagy dolog,
ajándékul neked egy szép
piros szívet rajzolok.
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján,
ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Donászy Magda: Anyák napja van ma
Üres a kis csókafészek
egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
keresgette őket,
de nem látták sem a nyuszik,
sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
ki a legmesszebbre látott,
kis csőrében mindegyik hoz
egy-egy szál virágot.
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
s megcsuklik a hangja.
Neked hoztuk a virágot,
mert ma van anyák napja.
Majtényi Erik: Csokor
Kicsi csokrom, tarka csokrom
úgy kötöm, hogy mosolyogjon.
Minden egy szál virágja
kacagjon rá anyámra.
Minden kelyhe neki nyíljon,
csillag üljön minden szirmon.
Harmatcseppek fénylő gyöngye
valamennyi őt köszöntse!
Édesanyám, lelkem...-népköltés
Édesanyám, lelkem fogadd e virágot,
tenéked nevelte a te kisleányod.
Amikor ültettem tereád gondoltam,
amikor öntöztem, mindig mosolyogtam.
Fogadd szeretettel édesanyám, lelkem,
én most azt kívánom, mindig szeress engem!
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya
milyen voltam
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok,
megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam! Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam?
Tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya, mesélj rólam!
Milyen lettem, amikor már megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Füleki János: Anyák napjára
Zöld erdőben, zöld mezőben
kék virágot szedtem.
Kék virágom gyöngyharmattal
meg is öntözgettem.
Gyöngyharmatos kék virágom
szellő simogatta,
Azúrszínű puha selymét
napsugár csókolta.
Édesanyám, adhatnék-e
ajándékot szebbet?
E kis virág - úgy érzem én-
a szívemben termett.
Kovács Klára: Ha én rózsafa volnék
Ha én rózsafa volnék,
szép bimbókat hajtanék.
Lennék tavasz virága,
jó anyám bokrétája.
Kismadárka ha volnék,
napestig csak dalolnék.
Mint a kedves csalogány,
hadd örüljön jó anyám.
De nem vagyok madárka,
sem bimbós rózsafácska.
Mondd meg anyám mit tegyek,
hogy neked kedves legyek!
0 megjegyzés