Még tavasszal történt…Egy átlagosnak tűnő hétfő reggelen egy kisírt szemű, feketébe öltözött anyuka kísérte be kedves, cserfes kislányát a csoportunkba. Kérdést sem várva mondta a megdöbbentő hírt: az édesapa hétvégén autóbalesetben meghalt. Szóhoz sem jutottam a döbbenettől, első kérdésem az volt: „A kislány tudja?” „Persze” - mondta az anyuka , de annyi az intézni való, muszáj volt elhoznia az oviba. Amúgy is jobb lesz neki most itt, mint otthon. Hamar elbúcsúzott én pedig az első sokk után próbáltam megemészteni a hallottakat. Soha azelőtt nem történt még ilyen az ovis csoportjaimban, így azt sem tudtam, hogyan is kellene kezelni ezt a helyzetet. 
