Ezen a héten már mi is elkezdtük díszítgetni a csoportszobánkat, hogy méltóképpen fogadjuk majd az első adventi napokat. Beszélgettünk arról, mire is készülődünk, mire várakozunk olyan nagyon? Természetesen a gyerekek most a Mikulást várják a lgjobban, de néhányuknak eszükbe jutott már a karácsony is. Felkerült a falra az adventi naptárunk is 24 kis zsákocskával. A játékidő alatt sokan odamentek megszámolni, biztosan 24 kis zsák van-e ott? Van, aki még csak 8-ig számol (mert annyi van egy sorban) és ezt háromszor elismétli. Van, aki 16-17-ig biztosan eljut a számolásban, aztán kis segítséggel végigszámlálja a sort. Mire eljön a karácsony a gyerekek még sokat gyakorolhatják a számolgatást a naptár előtt állva. De az adventi hetek nemcsak ezért fontosak.
"Mikor jön már a Mikulás?" Kérdezik nap, mint nap a gyerekek az oviban is. Ilyenkor kiszámoljuk, mennyit kell még aludni addig. "Olyan sokat?" Szomorodnak el, aztán rendszerint elkezdik énekelni valamelyik Mikulásos nótát. A rajzos asztalnál gyönyörű Mikulásokat rajzolnak, amelyek sorra kikerülnek a teremben dekorációnak. Rajzolás közben persze verselgetünk is, és ilyenkor még a feladatlapokat is szívesen megoldják, feltéve ha szerepel benne a Mikulás!
További nyomtatható feladatlapokért kattints ide!
Valószínűleg ezekben a napokban a te gyermeked is úton-útfélen a Mikulásnak szóló dalokat énekelgeti. Lehet, hogy már a könyöködön jön ki, de ilyenkor gondolj arra, hogy milyen alapvető dolog a gyerekeknél az éneklés. Számukra sokat jelent, hogy ily módon is kifejezhetik, mennyire várják már ezt az ünnepet! A dalocskák segítenek nekik átvészelni a várakozás végtelennek tűnő idejét. A kiegyensúlyozott, nyugodt személyiség egyik alappillére a zene, a dalolás, amely végigkíséri (remélhetőleg) egész életünket. Ezen kívül pozitív hatása van a két agyfélteke közti kapcsolatra, fejleszti a ritmusérzéket, a beszédértést, a képzeletet és az emlékezetet is. A közös éneklés pedig szinte megfogalmazhatatlan hatással lehet mindannyiunkra, ha hagyjuk, hogy elragadjon minket a hangulat, elvarázsoljon a zene. Ezáltal úgy érezhetjük, eggyé válunk, gondolataink, érzéseink összefonódnak. Énekeljünk ezért mindennap! Például ezeket a télapós dalokat:
Ahogy egyre hűvösebbre fordul az idő, egyre több ruhadarabot kell felhúznunk. Talán a kisgyerekek szülei ennek nem örülnek igazán, pedig az öltözködés sok-sok lehetőséget rejt az ügyesedésre, okosodásra is. Jó, ha már előző este kikészítjük, közösen kiválasztjuk a másnapi ruhát, amit reggel (feltételezve, hogy időben felébredt a kis ovis) megpróbálhat egyedül felhúzni. Ha reggel erre nincs elég időnk, próbáljuk az esti fürdést úgy időzíteni, hogy vetkőzhessen-öltözhessen ő egyedül sürgetés nélkül. Fontos lépcsőfok lesz ez számára az önállósodás felé és ha már ügyesen megy neki a ruhadarabok le- és felhúzása, akkor a sok dicséret az önbizalmát is erősíteni fogja. Ezen kívül sok-sok tapasztalatot szerez közben a saját testéről. De miért is fontos ez?
Jó-e, ha kész színezőt színez ki a gyerek, vagy inkább rajzoljon saját maga? Persze, hogy jobb, ha magától rajzol - nem utolsó sorban azért, mert a gyerekek a rajzukban a saját érzelmeiket, gondolataikat, élményeiket, vágyaikat, félelmeiket jelenítik meg. Ezért a vizuális tevékenység számukra segít az események feldolgozásában. A színezők, mandalák színezése is szerepet kaphat azonban, főleg azoknál a gyerekeknél akik nem szívesen ülnek le rajzolni. Számukra sokszor érdekesek a feladatlapos színezők, amikor a színezés tevékenysége csak egy eszköz a feladatmegoldáshoz (ami számukra a lényeg), közben mégis észrevétlenül fejlődnek az ujjaik finommozogásai. Iskolára készülve azért ösztönözhetjük a kevésbé rajzolni szerető gyerekeket is többször arra, hogy fogjanak ceruzát a kezükbe. Nem utolsó sorban azért, mert első osztályban nagyon sok ilyen típusú feladatot kell megoldaniuk. Fiúknál sokszor beválik az autós, focis rajzos ábra, amit nagy kedvvel színeznek, lányoknál inkább az állatos, vagy királylányos-virágos motívumok a nyerők. A Mikulásos mandalák, színezők talán minden gyereknek tetszeni fognak.
Sokféleképpen készülődhetünk a Mikulás ünnepre. Beszélgethetünk róla, felidézhetjük, ki mire emlékszik: milyen is volt az előző évben hozzánk érkező Mikulás: kedves, barátságos, jóságos, de azért egy kicsit félelmetes, mert volt nála virgács is. Mesélhetünk róla meséket, amit biztosan izgatottan fognak hallgatni a gyerekek. Festhetünk, rajzolhatunk, vághatunk, ragaszthatunk, barkácsolhatunk mikulásváró képeket, csizmákat. Hallgathatunk zenét róla, no és mondogathatunk Mikulás versikéket is. Hiszen ha megérkezik végre a jó öreg puttonyos Mikulás, az első kérdése az lesz: "No és ki tud valamilyen szép verset mondani, vagy énekelni nekem?" Jó, ha erre az esetre van valami a tarsolyunkban.
Nem örülök annak, hogy már mindenhol karácsonyi pompával találkozhatunk, sőt, nemrégen egy weboldalon láttam kiírva, hogy boldog karácsonyt kívántak az olvasóknak! Szerintem még korai a karácsonyvárás, hiszen még el sem kezdődött az adventi időszak. A mikulás is még viszonylag messze van, hiszen több, mint két hetet kell rá várni - ez pedig a gyerekeknek nagyon hosszú idő. De hogy legyen elegendő idő beszerezni a mikulás-barkácsoláshoz szükséges alapanyagokat, megosztok most veletek egy pár jó ötletet, amit nagyon könnyen elkészíthettek otthon.
Új kisfiú jött idén szeptemberben a csoportunkba. Kíváncsian, szeretettel fogadtuk mi is, a gyerekek is. Hallomásból úgy tudtuk (az előző óvónéniktől), hogy nem egy könnyen kezelhető gyerek, de a szóbeszédekre sosem szoktam odafigyelni, inkább a saját tapasztalataim alapján szeretem megismerni a gyerekeket. Már az első hetekben feltűnt, mennyire okos, értelmes fiúcska. Minden éneket, verset hamar megtanult, a német nyelvű dalocskákat már pár nap múlva önállóan, hangosan énekelte (pedig ezt nem várjuk el az oviban).
Nagyon szépen mesélt és nagyon jókat lehetett vele beszélgetni. Sok alkalmunk volt arra, hogy megdicsérjük, ezt naponta meg is tettük. De ezek mellett észrevettük azt is, hogy rendszeresen megrúgja, megüti, ellöki társait, sokszor ok nélkül. Amerre ment, arra biztos, hogy sírva fakadt valaki.
Nem kell hozzá nagy kézügyesség, hogy különböző játékokat készítsetek otthoni használatra. Ennek több előnye is van. Sokkal olcsóbb, mint amit a boltban vehettek, de ugyanolyan hasznos. Jó időtöltés az elkészítése és egyéni ötletek alapján bárhogyan variálható. A most bemutatott játék a formaészlelést fejleszti. Erre majd iskolába lépve is szüksége lesz a gyerekeknek, például az írásnál,olvasásnál (gondoljatok csak az O betű kerek formájára). A legegyszerűbb formák egyike a kör, ezzel már kicsi korukban megismerkednek a gyerekek. Kör formájú a napocska, a labda, talán ez a legelső ábra is, amit megpróbálnak lerajzolni. Ha elkészítitek ezt a játékot, még a kisebb-nagyobb fogalmakat is gyakorolhatjátok, hiszen a játékhoz használt karikák mérete különböző.
Ha érdekelnek a saját készítésű fejlesztő játékok, kattints ide!
Ha érdekelnek a saját készítésű fejlesztő játékok, kattints ide!
Ezt a kérdést sokszor teszik fel manapság az újonnan oviba érkező kisgyermekek szülei. Egyre többen tapasztaljuk mi óvónénik is, hogy a gyerekek valahogyan leszoknak a délutáni alvásról, mire oviba kerülnek.
Igazából mi sem értjük ennek az okát, hiszen a gyerekekkel foglalkozó szakemberek mind egyöntetűen állítják, hogy a kicsi gyerekeknek még szükségük van a délutáni pihenésre fejlődésük érdekében. Az ő kis idegrendszerük még nem képes szünet nélkül működni egész álló nap, így be kell iktatni napközben is egy-egy pihenőt a számukra.
De vajon mi történik az oviban a nem alvós gyerkőcökkel?
Még nincs késő elkészíteni a Márton napi lámpást, amivel november 11-én részt vehettek a lampionos felvonuláson. Ha nálatok nem tartanak ilyet, akkor is érdemes megcsinálni, mert egy egyszerű teamécsest belehelyezve minden este gyönyörködhettek a fényeiben a sötét estéken.
Este lefekvéskor is meggyújthatjátok együtt a kis gyertyát, amíg meséltek, énekelgettek. A hangulatvilágítás mellett talán könnyebben elálmosodnak majd a gyerekek is.
"Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." - tartja a mondás.
A Márton napi készülődés azonban nemcsak a néphagyományok felelevenítéséről szólhat. Márton legendájának elmesélése nagyon jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a jószívűség, a segítőkészség és adni tudás fontosságára.
Az itt következő, Szent Mártonról szóló történetet úgy próbáltam meg megfogalmazni, hogy a kis ovisok is megértsék és úgy hallgathassák, mint egy mesét.
November 11-én Márton napja van, aminek alkalmából sok óvodában tartanak lampionos felvonulást. Az ezt megelőző napok az ünnepre hangolódás jegyében telnek. Megismerkedünk Szent Márton legendájával (amiből kiderül, hogyan is kapcsolódik a liba ehhez a nevezetes naphoz), mondogatjuk a libás versikéket, mondókákat, énekeljük az ehhez kapcsolódó énekeket.
Például ilyeneket:
Már gyönyörűek a fák, sárgulnak, vöröslenek, barnulnak és folyamatosan hullanak a szebbnél szebb levelek a lábunk elé. Mi pedig a gyerekekkel együtt észrevesszük és minden nap nagy csokrokkal szedünk, amit aztán haza is visznek. Anyukák, apukák minden nap megkérdezik: - De minek vigyük haza?
Tényleg! Mit is kezdjünk a sok-sok gyönyörű levéllel? Olvass tovább és megtudod!